Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Szájüregi daganatok

2008.11.07
Szájüregi daganatok

Szájráknak a nemzetközi meghatározás szerint az ajkak a szájüreg és a garat malignus daganatait nevezzük. Az ezen a területen előforduló rosszindulatú daganatok döntő többsége hám eredetű daganat, azaz az ajakpír, vagy a szájüreget bélelő nyálkahártya felszíni rétegeiből indul ki. Ahogy más szervek, szövetek rosszindulatú sejtburjánzásainál említeni szoktuk, ezen a területen is a korai diagnózis jelenti általában a jó prognózist, azaz a betegségből való kigyógyulás esélyét. Az emberi szervezet sok más helyétől eltérően a szájüreg viszonylag könnyen, non-invazív módon vizsgálható, a korai diagnózist pedig nagyban elősegíti a hámfelszínből kiinduló folyamat felszíni morfológiát megváltoztató tulajdonsága. Ugyancsak elősegíti a könnyű felismerést és korai kezelést az a tény, hogy a hámeredetű daganatok megjelenése előtt az esetek nagy részében jól látható elváltozások – döntő többségében színes foltok – keletkeznek, melyek felismerése és sikeres kezelése esetén elkerülhető a terület elrákosodása. Ezeket az elváltozásokat prekancerózisoknak nevezzük és ezek, valamint a korai stádiumú daganatok felismerése a célja a rendszeres szájnyálkahártya vizsgálatoknak, azaz a sztomato-onkológiai szűrővizsgálatoknak.

Az előbbiek után könnyen az a kényszerképzetünk keletkezhet, hogy tehát a tájék daganatai, könnyen felismerhető voltuk miatt, nem jelentenek különösebb problémát sem az egyén, sem a népegészségügy vonatkozásában. Ez azonban egyáltalán nincsen így. A korai stádiumban lévő daganat, ugyanúgy, mint a daganat megelőző elváltozások nagy része nem okoz panaszt, észrevétlen marad, és így nem jut el a beteg az orvoshoz. A másik lehetőség, hogy a beteg ugyan észreveszi, hogy valami nem stimmel, de nem foglalkozik vele, a harmadik reakció a menekülés és a beteg a rossz hír elkerülése érdekében nem megy orvoshoz.

A rendszeres sztomato-onklógiai vizsgálat leginkább a fogorvosok feladat körébe tartozik, de minden egészségügyi vizsgálat részét kell, hogy képezze. Évről évre egyre több a daganatos beteg és egyre nő a daganatok okozta halálozás is. Ráadásul a szájüregből kiinduló daganatok okozta halálozás dinamikusabban emelkedik, mint más lokalizációjú daganatok esetében, így a tüdő és a vastagbél rák után már ez a harmadik leggyakoribb lokalizáció. 1998-ban végzett nemzetközi összehasonlításban az akkor vizsgált 46 országból Magyarország mind a férfiak, mind a nők vonatkozásában az első helyre került, és ezt a vezető helyet azóta is őrizzük.

Felmerül a kérdés, miért ennyire rosszak ezek az adatok? Ennek oka egyrészről a kóroki tényezőkben rejlik. A legfontosabb kiváltó tényező egyértelműen a dohányzás. Az erre vonatkozó adatok tekintetében meglehetősen rosszul állunk: Magyarország a harmadik helyen áll az egy főre jutó évi cigarettafogyasztásban. A másik faktor az alkoholfogyasztás – szintén igen rossz viszonyokról lehet beszámolni és nem utolsó sorban a rossz szájhigiéne szintén általánosan jellemző a magyar lakosságra.

A daganat elsődleges megelőzésére vonatkozó igen kedvezőtlen adatok mellett a másodlagos megelőzés is megoldatlan. Epidemiológiai adatok szerint a magyar lakosság döntő többsége csak akkor fordul fogorvoshoz, ha éppen fáj a foga, rendszeres ellenőrzésre csupán elhanyagolható kisebbség jár. Ráadásul a szájüregi rákokra jellemző rizikócsoport tagjai – negyven év feletti, dohányzó, alkoholt rendszeresen fogyasztó, rossz szociális helyzetű férfiak – több mint kilencven százalékban kerülik el a fogorvosi rendelőt és így elveszítik a korai diagnózis esélyét.


Daganatok okozta halálozás Magyarországon

Az elmúlt évtizedek statisztikáit vizsgálva nem kerülheti el a figyelmünket az a tény, hogy a daganatok okozta halálozás aránya az utóbbi évtizedekben egyre ijesztőbb. A hat kiemelt haláloki csoport közül egyedül a szív-érrendszeri betegségben elhunytak száma magasabb. Ez azért is nagyon elgondolkodtató, mert a rosszindulatú daganatok viszonylag nagy számban fordulnak elő olyan területeken, melyek a vizsgálat szempontjából könnyen hozzáférhetőek (emlő, szájüreg, bőr, méhnyak, prosztata, here, stb.) és így lehetséges lenne azokat még korai, könnyen kezelhető állapotukban diagnosztizálni.

Szájüregi daganatok okozta halálozás

A szájüregi daganatokat tekintve még kritikusabb a helyzet. Mind a férfiak, mind a nők esetében világviszonylatban Magyarországon a legnagyobb a szájüregi daganatokban meghaltak aránya.

Az utóbbi években, évtizedekben jelentős növekedést figyelhettünk meg ezen a területen, így összességében elmondhatjuk, hogy a hatvanas évek óta kilencszeres lett a növekedés és ezzel a különböző szervrendszerek közül a férfiak esetében a második, a nőknél a tizedik és mindkét nemet egyaránt vizsgálva a harmadik leggyakoribb lokalizáció a szájüreg (a férfiaknál tüdő, mindkét nemben vizsgálva a tüdő és a vastagbél rák gyakoribb csupán). 2003-ban 2044 férfi, 421 nő, összesen 2465 magyar ember halt meg szájüregi rák következtében.

A kialakult epidemiológiai helyzet okai

Joggal merül fel a kérdés, hogy vajon miért épp a szájüregi daganatok okozta halálozás emelkedik ilyen meredeken. A kérdés természetesen összetett. Részben magyarázható azzal, hogy a legtöbb daganatkeltő hatás – dohányzás, alkoholfogyasztás, táplálkozásból, levegőszennyezésből – érinti a szájüreget. Ezenkívül a szájüreg mikroflórájában nagyon sokféle mikroorganizmus található, köztük olyanok is, melyek daganatkeltő hatással is rendelkezhetnek. Amennyiben ez rossz szájhigiénével párosul, úgy az egészséges flóra egyensúlya felborul, a patogén mikróbák elszaporodnak és különböző betegségek forrásai lehetnek. Másrészt azonban a szekunder prevenció számára kedvező területről van szó, mely az egyszerű, nem invazív, alacsony eszközigényű vizsgálat számára könnyen elérhető és az itt keletkező daganatok döntő többsége hámeredetű, az őket megelőző praecancerosisok pedig könnyen felismerhetőek.

Több tényező játszott együttesen szerepet abban, hogy a szájüregi daganatok okozta halálozás épp a hetvenes évek elejétől mutat szinte exponenciális emelkedést. Amellett, hogy az emelkedés okai közül kiemeljük a dohányzás és az alkoholfogyasztás nagymértékű növekedését, a környezetszennyezés fokozódását (kémiai és fizikai - sugárzás - onkogének), az egyre több stresszel járó városi életet, meg kellett azt is figyelnünk, hogy a létrehozott szűrőhálózat nem volt alkalmas arra, hogy a fokozódó igénybevételnek megfeleljen.

 

Rizikócsoportok

Figyelembe kell vennünk azt a tényt is, hogy a szájüregi rákok kialakulása szempontjából nem minden lakossági csoport egyformán érintett. Vannak olyan jellegzetességek, amelyek fokozzák a rák kialakulásának veszélyét, így azokat a csoportokat, amelyekre ezen jellegzetességekből több is illik, rizikócsoportoknak kell tekintenünk. A szájüregi rákok szempontjából az epidemiológiai felmérések alapján rizikócsoportnak tekintjük a dohányzó, rendszeresen alkoholt fogyasztó negyven éven felüli, rossz szociális körülmények között élő férfilakosságot. Feltételezhető, hogy bizonyos munkahelyi ártalmak szintén rizikófaktornak számítanak (pl.: textilipari üzemek, vegyszereket előállító gyárak, stb.) az epidemiológiai felmérések azonban ezen hatásoknál fontosabbnak találták a népesség csoportok földrajzi elkülönülését, amit a közösségek hasonló szokásaival, kultúrájával függ össze (dohányzási és alkoholfogyasztási szokások, konyhatechnológia, stb). Ilyen különbségek Magyarország és a környező országok között, de még országon belül a megyék között is kimutatható. A közép-európai régióban Magyarország kiemelkedik a szájüregi daganatok mortalitási arányait tekintve. Magyarországon elsősorban a délnyugati, középső és északkeleti területek számítanak stomato-onkológiai szempontból kiemelt részeknek, ezen tényező szerepe szintén nem elhanyagolható a rizikócsoportok kiválasztásakor.

A rizikócsoportba tartozó személyek rendszeres szűrővizsgálata kiemelten fontos feladat, melyet szinte ellehetetlenít az a tény, hogy az abba tartozó személyek szinte semmilyen szűrővizsgálatra, orvosi, vagy fogorvosi kezelésre nem járnak, így felvilágosításuk és határozott motiválásuk elengedhetetlen fontosságú. A rizikócsoportok feltérképezése és fókuszba állítása azonban semmi esetre sem jelenti azt, hogy a lakosság más csoportjait nem kell rendszeresen stomatoonkológiai szűrésben részesíteni. A szájüregi rákok okozta halálozás megfékezése csak átfogó programmal lehetséges, melynek főbb elemei a rendszeres lakosságszűrés, különös tekintettel a rizikócsoportokra, a felismert esetek gondos, egységes kezelése, rehabilitációja, az orvos és fogorvos kollégák stomatoonkológiai jártasságának fokozása és az egyetemi képzés keretein belül a kérdés hangsúlyozása.

 

Szájüregi daganatok és praecancerosisok létrejöttében szerepet játszó tényezők

Etiológia

Az emberi szervezetet érintő daganatok kialakulásának pontos oka és mechanizmusa ma még nem teljesen ismert a tudomány előtt. Az évtizedek óta tartó rendkívül intenzív kutatás azonban komoly eredményeket hozott. Számos rákkeltő anyagot és behatást sikerült azonosítani. Kimutatták, hogy ezen behatások összeadódhatnak, valamint azt, hogy az életmód helyes megválasztásával jó részük elkerülhető. Ismertek ma már olyan vegyületek, amelyek fogyasztása csökkenti a daganatkialakulás kockázatát. A korszerű diagnosztikai és terápiás eszközök segítségével pedig elérhetővé vált a daganatok korai felismerése és eredményes kezelése. A daganatkutatás - melynek a kezdetektől fogva fontos célja volt, hogy felismerje a bonyolult mechanizmusok mögött a közös, az egyszerű összekötőkapcsot, hogy ennek megismerésével azonos módon harcolhasson valamennyi daganatféle ellen - egyre bonyolultabb összefüggéseket tár fel. Ezen összefüggések alapján ma az az álláspont, hogy a sokféle lokalizációjú és szöveti szerkezetű daganat másképp kezelhető, elkerülésük azonban nagyrészt hasonlóan lehetséges.

A daganatkialakulás mechanizmusa

A rosszindulatú daganatok kialakulása igen komplikált és több ponton sokféle variációt mutatható folyamat. Lényege, hogy egy kezdeti behatás (iniciálás, melyet okozhatnak endogén peroxidok, külső mérgek, stb.) után elősegítő faktorok sorozata – stressz, betegségek, gyógyszerek, sugárzások, stb. - hatására (promoció) a korábban egészséges sejt korlátlan szaporodásba kezd (progresszió), elveszítve a kontrollt biztosító kontaktust a körülötte lévő sejtekkel, szervezettel. Ez a folyamat évekig, évtizedekig is eltarthat és közben vissza is fordítható, vagy a tumorszuppresszióért felelős rendszer aktiválásával, vagy az immunrendszer működésével, illetve a promócióért felelős faktorok kiiktatásával. A kezdeti behatások közül leginkább a mutációt tartják felelősnek, mégpedig az olyan mutációt, mely nem okozza a sejt halálát, hanem értelmes, daganatkeltő információt eredményez. Ez lehet egy nyugvó génszakasz (protoonkogén) aktiválása, vagy gátlásának megszüntetése, vagy más, a sejtszaporodást befolyásoló tényező károsítása. A tumor progressziója kezdetben csak lokálisan zajlik: előbb saját szövetkörnyezetében, később a szöveti határokat áttörve infiltrálja a környezetet. Általában ebben a fázisban ér- és nyirokérfalat áttörve kerülhetnek daganatsejtcsoportok a keringésbe. Ezen sejtcsoportok vagy elpusztulnak az immunrendszer által, vagy más szervekbe, szövetekbe eljutva képesek megtapadni és újabb daganatot létrehozni (metasztázis). A daganatot alkotó sejtek alacsonyabb differenciáltságúak a kiindulási sejteknél és általában esendőbbek a normál testi sejteknél, mégis egyetlen tulajdonságuk – a korlátlan szaporodási képesség – elegendő, hogy elpusztítsák az egész szervezetet (és ezzel saját magukat is). Bár a rosszindulatú daganatok kezelése igen sokat fejlődött az elmúlt néhány évtized alatt és ma már az összes rák közel fele gyógyítható, mégis a fő hangsúlyt kialakulásuk megelőzésére kell helyeznünk. Tudnunk kell, hogy jelenlegi életkörülményeink rendkívüli módon kedveznek a malignus daganatok kialakulásának, ezért tudatosan kell elkerülnünk azokat a faktorokat, amelyek elkerülésére lehetőségünk van és esélyt kell adnunk a korai – időben történő – daganatfelismerésnek. És természetesen ugyanígy kell küzdenünk betegeinkért is. Fel kell hívnunk figyelmüket azokra a daganatkeltő faktorokra, amelyeket elkerülhetnek és rendszeresen kell keresnünk a korai stádiumú daganatok, vagy daganatmegelőző elváltozások jeleit.

Daganatkeltő tényezők A daganatok kialakulásában többféle tényező együttesen játszik szerepet. Ezen tényezők közül ki kell emelnünk a környezeti hatásokat, melyek közvetlenül hatnak és csak egy részük kerülhető el, még nehezebb a helyzet az alkati tényezőkkel, mely vagy fogékonyabbá, vagy védettebbé tesz bennünket, néhány extrém példától eltekintve azonban a legfontosabb az egyén életstílusa, amibe beletartozik a lakóhely kiválasztása, a szenvedélybetegségekkel való kapcsolat, az étkezési és más szokások tudatos kialakítása.

A daganatkeltő tényezőket többféleképp csoportosíthatjuk, gyakorlati szempontból a csoportosítást úgy is végezhetjük, hogy az választ adjon a kérdésre: hogyan védhetjük meg magunk illetve betegeink egészségét a rákkal szemben? Ebből a szempontból nehezen elkerülhető és könnyen elkerülhető daganatkeltő tényezőket kell megemlítenünk. Nagyon fontos hangsúlyoznunk, hogy a rákképződés többlépcsős, bonyolult évekig-évtizedekig elhúzódó folyamat, a felsorolt karcinogén behatások pedig összeadódnak, így bár a rák biztos elkerülésére nincs receptünk, minden daganatra hajlamosító tényező elkerülése csökkenti a kialakulás kockázatát.

Nehezen elkerülhető daganatkeltő tényezők

Ebbe a csoportba soroljuk azokat a tényezőket, amelyek elkerülése globális megoldásokat kíván, kiiktatásuk életmódbeli változtatásokkal nem, vagy csak jelentős szocializációs változtatással lehetséges.

Környezeti tényezők

Fizikai, kémiai, biológiai karcinogének lehetnek és ezek a daganat-kialakulás legfontosabb faktorai közé tartoznak. A fizikai daganatkeltők közül kiemelkedő fontosságúak az ionizáló sugárzások (elektromágneses pl.: UV, és a korpuszkuláris pl.: elektron-, proton-, neutron-sugárzás), melyek elsősorban a daganatképződésben fontos szerepet játszó un. aktív gyökök létrehozásában játszanak szerepet. Az ionizáló háttérsugárzás 10%-a kozmikus sugárzás, 13%-a endogén (kálium izotóp a szövetekben), a maradék több, mint 70% az épületek és a kőzetek sugárzása. A környezetszennyezés egyik nyilvánvaló jele a bőrrákok gyakoriságának évről-évre való emelkedése, mely közvetlen összefüggésbe hozható az ipari termelés hatására vékonyodó ózonréteggel. A kémiai karcinogének részben a környezetszennyezés révén jutnak az emberi szervezetbe, néha könnyen, máskor nehezen felismerhető módon. Közismert például az, hogy a kipufogó gázok rákkeltő benzpiréneket tartalmaznak (itt nemcsak az adalékanyagokról van szó, mert a vegytiszta benzin elégetése is kémiai carcinogéneket produkál), ezek közvetlen belégzése is káros, de például az közutak mellett termesztett, vagy árult zöldségek, gyümölcsök is nagy koncentrációban tartalmazzák ezen anyagokat. Metilcholantrén és vinilklorid főleg ipari légszennyezésként jelent veszélyt, de veszélyes a műtrágyák és a radioaktív anyagok belégzése, élelmiszerbe jutása is. Ugyancsak ebbe a részbe kívánkozik a munkahelyi ártalomként jelentkező rákkockázat (benzol, azbeszt, radioaktív porral szennyezett bányák és még hosszan sorolhatnánk), melynek elkerülése nem egyszerű feladat.

Kórokozók szerepe a rákképződésben

Biológiai rákkeltő hatást elsősorban a vírusoknak tulajdonítunk, melyek részben közvetlenül játszanak szerepet a carcinogenezisben (pl.: herpes simplex, papilloma, Epstein-Barr vírusok), részben az immunrendszer gyengítése révén teremtenek lehetőséget a daganatos sejtek szaporodásának (HIV). Ugyancsak összefüggésbe hozták a daganatok képződésével bizonyos gombafajok által termelt anyagokat is (pl.: Candida albicans toxinjai). Genetikai determináltság, azaz az egyéni hajlam és az immunrendszer öröklött jellegzetességei szintén befolyásolják a daganatok kialakulását. Ismeretes, hogy a daganatkeltő behatásoknak egyforma mértékben kitett személyek nem egyforma eséllyel betegszenek meg. Nem mindegy például, hogy a genetikai állományban jelenlévő és a daganat-kialakulásban fontosnak tűnő szerepet játszó DNS szakaszok un. protoonkogének milyen számban vannak jelen és mennyire könnyű őket aktiválni. Ismert egy enzimrendszer, mely a duplikálódás során sérült DNS szakaszokat képes javítani - ez az un. repair enzimrendszer, melynek öröklött hiánya (xeroderma pigmentosum) szinte biztosan daganatképződéssel jár. Ma már ezeknek az enzimeknek a szintje mérhető és így - költségigénye miatt ma még csak nagyon indokolt esetekben - bizonyos munkakörökben monitorozható a munkavégzők daganatos hajlama (az enzimszint csökkenésekor a munkást “pihentetik”). A legjobb védekező rendszerek mellett is naponta képződnek szervezetünkben daganatsejtek. Ezek elpusztításában döntő jelentőségű az immunrendszer válaszkészsége. A védekező rendszer öröklött, vagy szerzett gyengesége mindenképp növeli a daganatveszélyt (példa erre az AIDS és a Kaposi sarcoma kapcsolata) és az is ismert, hogy az immunrendszert gyengítő nagy lelki traumák - pl.: közeli hozzátartozó elvesztése - után 6-9 hónap elteltével nagyobb a malignomák kialakulásának valószínűsége.

Könnyebben elkerülhető daganatkeltő tényezők

A beteg életstílusa, egészségügyi kultúrája nagymértékben befolyásolja a daganat-kialakulás valószínűségét, illetve a kialakult daganat prognózisát. Ezek a tényezők határozzák meg ugyanis a káros szenvedélyekhez fűződő viszonyt, az egészséges táplálkozásra, -mozgáskultúrára, -higiéniára való törekvést és azt, hogy a beteg a szűrővizsgálatokon megjelenve lehetővé teszi az időben történő diagnózist és kezelést.

Fizikai rákkeltők

Ide tartoznak még a krónikus irritáló tényezők, például a pipa (ajakrák), a bételdió (rágása nyelv és bucca carcinomát okozhat), rossz fogak és fogművek, krónikus gyulladások. A mechanikai irritáció önmagában talán nem okoz rákot, de az irritált szövet könnyebben átengedi a carcinogén anyagokat és kisebb a védekező képessége.

Dohányzás

A dohányzás főleg a dohányipari termékek magas karcinogén tartalma miatt veszélyes. Az égő cigaretta füstje több mint négyezer vegyületet tartalmaz, amelyek közül három-négyszáz karcinogén. Ezek részben gázok, részben kátrányanyagok. Többségük a papír elégetéséből származik, míg a többi a dohánylevelek termesztésénél alkalmazott permetezőszerek, valamint aroma-, pác- és ízanyagok. A dohányfüst az emberi szervezetbe hatolva irritatív, toxikus, karcinogén és mutagén hatást fejt ki. A cigarettázóknál főleg a tüdőrákok emelkedése feltűnő. A szájüregi rák kockázatát pedig főképp a pipázás fokozza.

A szájüregi rákok leggyakoribb praecancerosisát – a leukoplakiát - is főképp a dohányzás okozza. A szájnyálkahártya azon területe, mely huzamos időn keresztül gyakran találkozik a forró, száraz és irritatív anyagokkal telített dohányfüsttel, kiszárad, védekezésként fokozottabb hámképzést produkál és az irritáció krónikus gyulladást kelt a hám alatti kötőszövetben. Végeredményben egy vastagabb, de rosszabb tulajdonságú – a daganatkeltő anyagokat jobban áteresztő – szövetterület alakul ki. Így a leukoplakia nemcsak azt jelzi, hogy a daganatrizikófaktorok vannak jelen, hanem kapuja is a carcinogén anyagoknak. Külön kell foglalkoznunk azzal a problémával, ami néhány országban már drasztikus intézkedések sorozatát indította el és ez pedig a nemdohányzók által elszenvedett dohányfüst ártalom. A dohányzó emberek jó része hajlamos – részben az elvonási tünetektől való félelem miatt – enyhébb, vagy határozottabb antiszociális magatartásra (és itt most nem elsősorban például az autókból kidobott hamuról, gyufáról, cigarettásdobozról és csikkről van szó). Fontos tudnunk ezzel kapcsolatban, hogy az úgynevezett passzív dohányzás veszélyesebb az aktívnál, ugyanis a rákkeltő égéstermékek koncentrációja jelentősen függ az égés hőmérsékletétől. Az aktív dohányos a cigaretta szívásakor emeli az égés hőfokát, így a beszívott füstben kevesebb carcinogén anyag van. A passzív dohányos egy füstös szobában főleg azt a füstöt szívja be, ami két szippantás közben hagyja el a cigarettát és ennek az alacsony égési hőfok miatt koncentráltabb kátránytartalma van. Egy nagyon füstös teremben tehát kissé egészségesebb dohányozni, mint „levegőt” venni, a dohányzáshoz való emberi joggal tehát szembe kell állítanunk a légzéshez való jogot.

Alkoholfogyasztás

Az alkohol szerepe jelentősen különbözik a direkt hatású dohányzásétól. Szerepe részben lokális : szárítja a nyálkahártyát és oldja a karcinogén anyagokat, elősegítve azok sejtekbe, szövetekbe jutását. Az alkohol krónikus hatása – főleg alkoholistákban - a máj csökkent méregtelenítő funkciója, melyhez hozzájárul a hiányos táplálkozás (pl.: vitaminhiány) is.

Táplálkozási és konyhatechnológiai hibák

Túlzott mennyiségű füstölt élelmiszer (a cigarettához és kipufogógázokhoz hasonlóan jelentős mennyiségű benzpiréneket tartalmaznak) főleg alkoholfogyasztással párosulva emeli a rákképződés kockázatát. Külön fel kell hívni a figyelmet az élelmiszeripar által alkalmazott nagyszámú tartósítószerre, íz és más adalékanyagokra, melyek egymással kölcsönhatásban nem teljesen ismert mechanizmusokkal okozhatnak betegséget. Önmagukban a nagy mennyiségben fogyasztott zsíros, fűszeres, rost és vitaminszegény ételek is okozhatnak betegséget. Külön fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy a legtöbb, a légzés és a táplálkozás során szervezetünkbe jutó carcinogén anyag áthalad és hat a szájüreg szöveteire.

Gyógyszerek

Hasonlóan kockázati tényező bizonyos gyógyszerek (steroidok, cytostatikumok) szedése is részben közvetlen sejtdifferenciálódást befolyásoló hatásuk, részben az immunrendszer befolyásolása által.

Az előzőkön kívül jelentős kockázatot jelent a túlhajszolt, mozgásszegény, stresszel teli életmód, mely a folyamatos feszültség miatt károsítja az immunrendszer működését. Amikor a hazai daganatmortalitás szomorú tendenciáinak okairól van szó, általában az egyén felelősségét hangsúlyozzák, ideértve a káros szenvedélyeket, az egészségtelen életmódot, a hiányos higiénés és egészségügyi kultúrát, de általában nem szólnak a társadalom felelősségéről. Pedig a társadalom azzal, hogy gazdasági érdekek alá rendeli a környezetvédelmet, hogy a lakosság nagy részét sarokba szorítja és ezáltal túlhajszolt, önpusztító életmódba kényszeríti, szintén felelős azért, hogy a daganatos betegségek kezdenek népbetegség szintjére emelkedni. Hasonló szerepe van annak is, hogy az egészségügy - anyagi erőforrások hiányában - nem tud lépést tartani a korszerűsödés igényével és nehezíti a preventív szemlélet kialakulását az is, hogy az “egészséges” dolgozó csak munkaidőn kívül juthat el szűrővizsgálatra. Látható tehát, hogy a daganat-kialakulásban sokféle faktor együttesen játszik szerepet. Vannak olyan faktorok, melyek általános hatásúak és vannak olyanok, amelyek főleg egy-egy szervet veszélyeztetnek, így a prevenció szempontjából is különbségek vannak a különböző szervek daganatai között.

 

Forrás: ÁNTSZ