Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Sokk

2008.11.26
SOKK (shock)
 
A sokkon vagy sokkszindrómán egy sor jellegzetes tünetet és jelet értünk, amelyek a keringő vértérfogat többé-kevésbé akut és mindig progresszív csökkenéséből, valamint ennek haemodinamikai és anyagcsere következményeiből adódnak. A keringő vérmennyiség csökkenésének következménye a perifériás keringés elégtelensége. A perifériás keringés zavarát a hajszáleres keringés és a microcirkuláció elégtelensége jellemzi. Ez az oxigénellátás nagyfokú romlása miatt a sejtek anyagcseréjének zavarát idézi elő, mely előbb funkcionális (működésbeli), majd organikus (szervi) károsodásokhoz vezet. Ha a folyamatot idejében nem sikerül megállítani, az a szervezet pusztulását okozhatja (spontán állapotjavulás nincs). A sokkot el kell határolni a collapsustól, amikor a szisztémás keringés összeomlása meglehetősen hasonló képet mutat, se az állapot mindig reverzíbilis, gyorsan rendeződik fektetés hatására.
A sokk lényege tehát: A keringő vértérfogat, illetve a szöveti mikrocirkuláció acut és progresszív romlása (hypovolaemia), aránytalanság a vérpálya befogadóképessége és a keringő vérmennyiség között. A károsodott mikrocirkuláció egyre súlyosbodó szöveti hypoxiát okoz.
 
A sokk számos okból indulhat ki. A legjobb csoportosítás az, amelyik a keringési zavar kiváltó oka szerint sorolja fel az egyes sokkféleségeket.
 
Sokk kialakulásához vezethetnek:
1.      Vér-, plazma-, folyadék- és elektrolitvesztésből, valamint a vénás vér akut csökkenéséből eredő hypovolaemia. Ezekre a keringő vérmennyiség abszolút csökkenése a jellemző (sebészi sokk).
2.      Heveny szívelégtenség, a szív nem képes a vért az érpályában megfelelően továbbítani (pl. infarctus) (kardiogen sokk).
3.      Septicus-toxicus tényezők, anaphylaxiás reakció esetén a bakteriaemia okozta érpálya tónusvesztése, kitágulása vezet a folyadékeloszlás heveny zavarához (septicus vagy endotoxin sokk).
4.      Idegrendszeri működési zavarok, reflexes hatások (neurogen sokk).
 
Bármely okból is induljon el a sokk kóros körfolyamata, a circulus vitiosus első állomása a keringő vérmennyiség csökkenése, ezzel együtt a perctérfogat csökkenése, ami vérnyomáscsökkenést eredményez. A szervezet stressz reakciói megindítják a kompenzáló mechanizmusokat a perctérfogat helyreállítására: a pulzus szaporább lesz, az agyi erek és a koszorúserek kivételével az erek szűkülnek. (Az érpálya térfogatát igyekszik a csökkent keringő térfogathoz igazítani – kompenzált fázis.)
A perifériás érszűkület azonban további oxigénhiányt okoz, a megnyíló arteriovenosus shuntök pedig további érterületeket iktatnak ki a keringésből, ami pedig a keringő vérmennyiség további csökkenését eredményezi. A keringő vérmennyiség pótlására a szervezet az éppen nem működő szervektől vonja el a vért az életfontosságú szervek (pl. szívizomzat) vérellátásának ideiglenes fenntartásáara. Az érszűkület következtében a kiserekben az áramlás lassul, aminek pangás, mikrotrombus képződés a következménye, a fokozódó hypoxia miatt az érfalak permeabilitása nő, folyadék lép ki a szövetek közé, ez tovább csökkenti a venás visszaáramlást és fokozza a szövetek hypoxiáját. Egyre súlyosabb anyagcsere-elváltozások keletkeznek, acidosis alakul ki, sérül a keringés centrális része, a szívizomzat is. 2. fázis: a fokozódó szöveti hypoxia és a szöveti anyagcserezavarok miatt a kompenzáló érszűkület értágulatba megy át. (Dekompenzációs fázis) A tartalékok kimerülnek, a vérnyomás kritikusan lecsökken, az életfontosságú szervek már a szervezet többi részének kárára sem láthatók el vérrel, a fokozódó hypoxia miatt elpusztul a szervezet.
 
A sokk klinikai tünetei a vázolt folyamatból adódnak: a beteg nyugtalan, pupillái tágultak, bőre sápadt, nyirkos, sőt hűvösen verejtékezik. A bőrerek összehúzódásának megfelelően lividvörös foltozottság látható. Az izomzat tónusa fokozott, a vérnyomás csökken, a pulzus szapora, könnyen elnyomható. A vesekeringés csökkenése miatt a vizelet mennyisége csökken. A tünetek az állapot súlyosbodásával mind kifejezettebbé válnak. A beteg apathiája, majd tudtazavara, vizeletürítés megszűnése a teljes összeomlásra utalnak.
Gyors tájékozódásnál hasznos az un. shockindex, ami a pulzusszám és a szisztolés vérnyomás hányadosa (shockindex=pulsus/systolés vérnyomás). Ennek értéke normálisan 0,5 körül van. Ha ez az érték kb.1, fenyegető sokkról, ha nagyobb mint egy, manifeszt sokkról van szó.
 
A sokk kezelése
A súlyos kórkép romlásának megakadályozására igen sokrétű tevékenységet viszonylag rövid idő alatt kell elvégezni.
 
Azonnali, halaszthatatlan teendők: elvégzésük minden későbbi eredmény feltétele.
Fektetés enyhén felemelt felsőtesttel, emelt alsó végtaggal
Légutak. Szabaddá tételelük és szabadon tartásuk döntő tényező, eszméletlen betegnél intubáció után lélegeztetés szükséges.
Vénabiztosítás a következő feladat. Vénapunkció vastag lumenű kanüllel, ha nem megy v. subclaviát kell szúrni, vagy vénát kell preparálni. Innen azonnal vérmintát kell venni a legfontosabb laboratóriumi vizsgálatokra.
Vérzéscsillapítás. Traumás és vérzéses sokkban sokszor műtéttel.
Fájdalomcsillapítás. Iv, frakcionáltan, kis adagokban. Koponyasérülés és akadályozott légzés esetén analgetikum adása tilos!
 
Az elsődleges ellátással egyidejűleg megkezdett ellenőrző tennivalók:
a.       Vérnyomás, pulsusmérés folyamatosan
b.      Centrális vénás nyomás mérése
c.       Állandó katéter behelyezése, vizeletmérés óránként
d.      Hemoglobin, hematokrit-meghatározás 3-4 óránként
e.       Ionok, sz.e. bikarbonát, pH, laktát-mérés 4 óránként
 
 
A sokk kóroki terápiája. Legfontosabb feladata az érpálya aktuális kapacitása és a benne keringő vérmennyiség helyreállítása. Két alapvető módszere: 1. az érpálya feltöltése, 2. a gyógyszeres terápia.
 
1.      Az érpálya feltöltése fokozza a vénás visszafolyást, ezáltal nő a szív verőtérfogata és vele a vérnyomás. A vérnyomás-emelkedés szünteti a sokkos érszűkületet, szűnik a perifériás keringési zavar, javul a szövetek oxigénellátása. Az érpálya feltöltésére vér, plazma, plazmapótszerek és krisztalloid oldatok állnak rendelkezésre. A vérveszteség pótlására csak a vér alkalmas, az érpálya feltöltésére, a keringés fenntartására a többi szer is.
2.      A gyógyszeres kezelés a volumenpótlással egyidőben történik. Vasoaktív szerek adásának a célja az érszűkület megszüntetése, hogy elejét vegyük az ebből fakadó hypoxiás károsodásnak.
 
Kiegészítő kezelés is szükséges a vázolt terápia mellett. Cardiális támogatás, oxigénbelélegeztetés, a sav-bázis egyensúly rendezése, diuresist elősegítő szerek adása, antibiotikus terápia, esetleg kortikoszteroidok adása elősegíti a károsodott szervezet gyógyulását.
 
 
 
 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.