Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Az öregedés 3.

2008.11.26
BETEGSÉG ÉS ÖREGSÉG
 
A születéskor várható élettartam megnövekedett, az emberek ma hosszabb ideig élnek, ezért fontos a nyert évek minősége. A megnövekedett élettartam azonban nem járt együtt a megbetegedések megszűnésével, hanem új egészségügyi problémák keletkeztek. Egyes betegségek, amelyeket már századok óta ismertek, míg az átlagos élettartam 40-50 év volt, nem jelentettek nagyobb problémát. Napjainkban ezek az egészséget veszélyeztető legnagyobb problémává fejlődtek (egyre többen „érik meg” a betegségek kifejlődését). Néhány ilyen betegség: csont-ízületi megbetegedések, cukorbaj, magas vérnyomás, demencia, csökkent immunitás a fertőzéssel és a rákkal szemben, látás- és halláscsökkenés.
Az idős korosztály nem homogén csoport. Egy részük egészséges és igyekszik megtartani fizikai aktivitását, ezért hasznos elfoglaltságra, produktív tevékenységre van szüksége. Más részük orvosi ellátásra, kórházi vagy otthoni, illetve szociális otthoni ellátásra szorul. Az utóbbi években az érdeklődés a betegségek gyógyításától a megelőzés felé tolódott. A megelőzés időskorban is nagy jelentőséggel bír mind az egyén, mind a társadalom szempontjából. Számos megbetegedésnek, főleg idült betegségnek, már korán vannak bizonyos tünetei, de ezekre nem jut kellő figyelem. Ilyen figyelmeztető tünet a vérnyomás enyhe emelkedése, a vércukorszint emelkedése, a tüdő, vese, immunrendszer működésének csökkenése, a csontsűrűség változása, az izomzat mennyiségének csökkenése, az elhízás. Ezeket a tüneteket régebben a normális öregedés tüneteinek tartották. Ezeknek az elváltozásoknak azonban nagy részét külső tényezők, főként a helytelen életmód okozza, éppen ezért elkerülhetők. Amennyiben meg akarjuk előzni ezeket a betegségeket, már fiatal korban több figyelmet kell fordítani a táplálkozásra és testmozgásra, mert ez megakadályozhatja vagy elodázhatja a rizikófaktorok kialakulását, mint a szérum-koleszterinszint emelkedése, elhízás, vércukorszint emelkedése.
 
Néhány időskori megbetegedés, amely a középkorú egyének életmód-változtatásával módosítható:
 
 
Megbetegedés
 
Megelőzési stratégia
Magas vérnyomás
 
A táplálék sótartalmának csökkentése
Testsúlycsökkentés
 
Érelmeszesedés, szív-érbetegségek
 
Magas vérnyomás kezelése
Dohányzás elhagyása
Testsúlycsökkentés
A táplálék só- és zsírtartalmának - főleg a telített zsírok és koleszterin - korlátozása
Testmozgás szabad levegőn
 
Rák
 
Dohányzás elhagyása
A táplálék zsírtartalmának csökkentése
Só és füstölt ételek korlátozása
Sugárhatás kerülése
 
Idült obstruktív tüdőbetegség
 
Dohányzás elhagyása
 
Cukorbetegség
 
Testsúlycsökkentés
A táplálék zsír- és koleszterintartalmának korlátozása
 
Csontritkulás
 
Kálciumbevitel a táplálékkal
Rendszeres testmozgás
Dohányzás elhagyása
 
 
Természetesen a prevenció sokszor nem helyettesíthet bizonyos műtéti eljárásokat. Olyan csípőízületi bántalmak esetén, amelyek már mozgáskorlátozottságot jelentenek, a csípőízületi pótlás például visszaadhatja az idős egyén aktivitását.
 
 
Magasvérnyomás időskorban
 
Egészséges idősekben a korral együtt a szisztolés vérnyomás értéke fokozatosan emelkedik a normális felső határáig. A diasztolés vérnyomás 60 éves korig nő, ezután mérsékelten csökken. A normális vérnyomás határa időskorban is 140/90 Hgmm. Ma már túlhaladott az a vélemény, hogy az idős betegek hipertóniája a korral együtt járó természetes állapot. Tartósan fennálló magas vérnyomás mellett az idős betegekben kifejezetten növekszik a koszorúsér-elmeszesedés, a pangásos szívelégtelenség, a stroke (agyi érkatasztrófa), a perifériás érbetegség és a vesebetegségek gyakorisága és halálozása. Az időskori hipertónia beosztása azonos a felnőttkorival.
A vérnyomás időbeli alakulása szerint megkülönböztethető labilis és stabil hipertónia. A hipertónia aszerint, hogy más betegség okozza-e vagy sem, lehet szekunder (másodlagos) vagy esszenciális. Ha normális diasztolés érték mellett csak a szisztolés érték emelkedett, akkor izolált szisztolés hipertóniáról van szó.
Az esszenciális (elsődleges) hipertónia kialakulásmódja jelenleg is tisztázatlan, valószínű, hogy több faktor játszik benne szerepet. (artériák rugalmasságának csökkenése, perifériás ellenállás növekedése, nő a szimpatikus idegrendszeri aktivitás, fokozódik a nátriummal szembeni érzékenység, nő az inzulinrezisztencia /inzulin hatása csökken a vele szembeni érzéketlenség miatt/, nő a pulzusnyomás és a szisztolés vérnyomás).
A vérnyomás pontos mérését csak higanyos vérnyomásmérővel lehet elvégezni, az újabb automata vérnyomásmérőket higanyos vérnyomásmérővel időnként ellenőrizni kell. Többszöri mérésre van szükség, 5 perces pihenő után mindkét karon, 2 perces időközökkel 2-2 mérést kell végezni. A vérnyomást felállás után is meg kell mérni, az ortosztatikus hypotensio (felállás utáni vérnyomásesés) miatt. Jó, ha a betegnek van saját vérnyomásmérője. Így a beteg vagy családja rendszeresen, és rosszullét esetén mérheti és feljegyezheti a vérnyomásértékeket.
Az időskori hipertónia kórelőzmény-felvétele során tisztázni kell: nem szed-e a beteg tudtunkon kívül fájdalomcsillapítókat. Ez a kérdés gyógyszerkölcsönhatások és a fenacetin okozta vesekárosodás (fenacetin egyfajta láz- és fájdalomcsillapító) lehetősége miatt lényeges, mivel az másodlagos hipertónia, idült veseelégtelenség, anémia, gastritis oka lehet és hozzájárulhat az atherosclerosis progressziójához.
A beteg vizsgálata során a másodlagos hipertónia esetleges okait és a célszervkárosodás jeleit kell keresni. Másodlagos: bizonyos vese vagy hormonbetegségekhez társul, ezek első tünete lehet (veseállomány betegségeiben; vese érszűkülete okozta hipertónia; mellékvesekéreg fokozott hormontermelése: aldoszteron, kortizol, nemi hormonok; mellékvesevelő hormonok: katekolaminok túltermelése; fokozott pajzsmirigyműködés; fokozott mellékpajzsmirigy működés - igen ritka)
 A célszervkárosodások és a társuló betegségek ismeretében lehet a megfelelő terápiát kiválasztani.
Idős betegeken a rizikófaktorok, a célszervkárosodások és a társuló betegségek változó számban, kombinációban, illetve súlyossági fokban fordulhatnak elő. Ugyanakkor a nem gyógyszeres és gyógyszeres terápia lehetőségei is sokfélék és kombinálhatók. Mindezekből következik az az alapelv, hogy minden beteg kezelését egyénre szabottan kell mérlegelni és meghatározni. Az idős hipertóniás betegek kezelését nem szabad uniformizálni, sablonokba szorítani. A 65-74 éves hipertóniás betegek szív-érrendszeri megbetegedésének és halálozásának a kockázata kétszer-háromszor nagyobb normális vérnyomású kortársaikhoz képest. Az idős betegekre a szisztolés hipertónia nagyobb veszélyt jelent, mint a diasztolés vérnyomás emelkedése, ezért kezelni kell. Az idős betegek izolált szisztolés hipertóniájának hatásos kezelése a fatális (végzetes) és nem fatális stroke előfordulását 35%-kal csökkenti.
Amennyiben a feltételei adottak, elsőként a nem gyógyszeres kezelést kell bevezetni. Kerülni kell a vérnyomás gyors csökkentését a kellemetlen és veszélyes mellékhatások (gyengeség, fáradékonyság, vérnyomásesés) megelőzése érdekében. Az általánosan elfogadott célérték 135-140/85-90 Hgmm.
Az idős betegek körében az elhízás 26-36%-ban fordul elő. Tisztázni, korrigálni kell a külső rizikófaktorokat: a só-, zsír- és alkoholfogyasztást, a dohányzás mértékét. A testsúlyt csökkenteni, a fizikai aktivitást növelni kell. E tényezők a hipertónia nem gyógyszeres kezelésének alapelemei. Az enyhe és középsúlyos hipertóniás betegek esetében ezt az első lépésként alkalmazott módszert legalább 3 hónapig kell folytatni a vérnyomás rendszeres ellenőrzése mellett. Mint kiegészítő kezelést alkalmazni kell valamennyi gyógyszeres kezelésre szoruló hipertóniás beteg esetében is. Amennyiben a beteg kezelése a nem gyógyszeres módszerekkel eredménytelen, vagy a beteg e téren nem működik együtt, el kell kezdeni a gyógyszeres terápiát. A súlyos és nagyon súlyos magas vérnyomás haladéktalanul gyógyszeres kezelést igényel (diuretikumok, béta-blokkolók, ACE-gátlók, angiotenzin-receptor blokkolók, kálcium-antagonisták, értágító-szerek).
Az öregedő beteg egyre nagyobb családi támogatásra szorul: a vérnyomás mérése, a gyógyszerek beadása, a kezelési napló vezetése a kezelés biztonsága érdekében elengedhetetlen. Ezért a közvetlen hozzátartozók felvilágosítása, ismételt oktatása nem nélkülözhető. Napjainkban egyre több a magára hagyott, rossz szociális körülmények között élő, ellátatlan idős ember, akiket esetleg a szomszédok segítenek. Ellátásuk, civil szervezetek bevonásával, a helyhatóságok feladata /lenne/ (háziápolás, szociális gondozó szolgálat).
A hipertóniás krízis életveszélyes és gyors segítséget igénylő állapot, a vérnyomás hirtelen (210/120 Hgmm fölé) emelkedése esetén alakulhat ki. Azonnal tisztázandó, hogy a vérnyomáskiugrás hátterében nem stroke, tüdőembólia, infarktus, instabil angina pectoris áll-e. Ha ezekre utaló tünetek nincsenek, a beteg otthonában is ellátható. Idős korbana vérnyomás fokozatos, lassú csökkentése a cél, hirtelen csökkentés hipotenziót (vérnyomásesést), további szervkárosodásokat okozhat. Erre alkalmas a Tensiomin (captopril) Corinfar/Cordaflex (nifedipin), ha rendelkezésre áll. Az otthoni ellátáshoz a család aktív közreműködése és szoros orvosi kontroll (volna) szükséges. Célszervkárosodás gyanúja esetén az elsődleges ellátás után a beteget azonnal, mentővel belgyógyászati osztályra kell küldeni.
 
 
Cukorbetegség időskorban
 
Az öregedés során az egészséges emberek éhgyomri vércukorszintje is emelkedik, az éhgyomri 0,05 mmól/literrel, az étkezés utáni kétórás érték pedig 0,5 mmól/l-rel 10 évente. Okai: a csökkent fizikai aktivitás, az elhízása, az inzulinrezisztencia korral járó növekedése, az inzulin-elválasztás zavara.
Az 1-es típusú cukorbetegségben (inzulin dependens diabetes mellitus - IDDM) szenvedő beteg időskorban ugyanúgy kezelendő tovább, mint fiatalabb korában, de fokozottan ügyelni kell a hipoglikémia megelőzésére, mivel elmeszesedett érrendszer mellett agylágyulással, illetve szívinfarktussal fenyeget.
A 2-es típusú cukorbetegség (nem inzulin dependens diabetes mellitus - NIDDM) Európában a lakosság 3-5%-át érinti, hazánkban ez 500000 beteget jelent. Ugyanennyire tehető a még nem diagnosztizált esetek száma. Az életkorral meredeken emelkedik a NIDDM gyakorisága, 65 év fölött meghaladja a 10%-ot. Halálozásuk kétszerese a nem cukorbetegekének. Ha a betegség 50 éves kor előtt jelentkezik, a várható élettartam 5-10 évvel megrövidül. Az idős cukorbetegek halálát 50-70%-ban a szív, az agy és a perifériás erek atherosclerosisa okozza. A prognózist (életkilátást) a rizikófaktorok: a magas vérnyomás, az elhízás, a lipidanyagcsere zavara, a dohányzás, a mozgásszegény életmód rontják.
A cukorbetegek kezelésének célja az anyagcsere egyensúlya, a tünetek csökkentése, a szövődmények késleltetése és az életminőség javítása. Bármely korú, de különösen az idős cukorbeteg kezelése nem valósítható meg a beteg és családjának részletes és ismételt oktatása nélkül. Az oktatás célja, hogy képessé tegye és motiválja a beteget és családját az önellenőrzésre, megtanítsa a cukorbetegség okozta hátrányok csökkentésére, a kezelés szükségessé váló kisebb módosításaira, és arra, hogy a beteg mikor forduljon orvosához tanácsért. Fontos annak ellenőrzése, hogy az elhangzottakat megértették-e.
Diéta Az ételek, ezen belül a szénhidrátok felszívódását több tényező is jelentősen befolyásolja. Az ételek elkészítési módja, az egyes összetevők aránya, a gyomor ürülési sebessége mind szerepet játszik a táplálék vércukor- és inzulinszint emelő hatásában. A glikémiás index azt fejezi ki, hogy adott mennyiségű (általában 100 gramm) szénhidráttartalmú élelmiszer vércukoremelő hatása hogyan aránylik azonos mennyiségű szőlőcukor vércukoremelő hatásához. Növeli a glikémiás indexet az élelmiszerek intenzív főzése, felaprítása, pelyhesítése (pl. a burgonyapüré indexe 90%). Csökkenti viszont a párolás, a bőséges rosttartalom, zsír vagy fehérje egyidejű jelenléte, lassú gyomorürülés (pl. a főzelékek indexe 30%). A NIDDM-os betegek 80%-a elhízott. A kalória-megszorítás alapvető, a negatív kalóriaegyensúly (több kalóriát használ, mint megeszik) jelentősen növeli az inzulinérzékenységet. A napi ajánlott szénhidrátbevitel mellett az összkalória-bevitelt is meg kell határozni, az ideális testsúly minden kilogrammjára 20 kcal-t (84 kJ-t) számolva. A diéta betartása sok gondot okoz az idős betegeknek és családjuknak is. Sajnos a magyar lakosság erősen kötődik egészségtelen táplálkozási szokásaihoz, a családtagok nem vállalják a külön főzést a cukorbetegnek, és igen nehéz érdekeltté tenni a diétás rendszabályok betartásában. Sok esetben nem lehet cél az étkezési szokások alapvető megváltoztatása, egyszerűbb megoldás a napi energia-bevitel 500 kcal-val való csökkentése. Elsősorban mennyiségi korlátozás szükséges. Az étrend: 50-55 % komplex, magas rosttartalmú (>30 g rost/nap) szénhidrát, ideális ttkg-onként 0,8-1,0 g fehérje, és a fennmaradó hányad zsír, mely minél nagyobb arányban egyszeresen telítetlen zsírsavból álljon.
A diétával egyenlő fontosságú a fizikai aktivitás bevezetése, kikényszerítése, amelyet ugyanakkor egyéb betegségek is korlátozhatnak. A kövér, idős cukorbeteg csapdahelyzetben van. A kalória-megszorítás korlátozottan lehetséges. A fogyáshoz elkerülhetetlen a rendszeres mozgás, de mert kövér, alig képes rá. A teherbírástól függően a napi többszöri, akár sokszori, legalább a lakáson belüli séta, illetve sétáltatás mindenképpen elérendő. Fontos a megerősítés, már a legkisebb eredmény elérésekor is. Hasznos, ha a család bevonja a beteget minél több napi teendőbe, így fokozva fizikai aktivitását.
A rossz együttműködés miatt sokkal több beteg szorul orális (szájon át adagolt) vércukorcsökkentőkre, mint amennyit a betegség természete indokolna.
Inzulinkezelésre lehet szükség átmenetileg fertőzések, műtétek, szív- és agyi keringési krízisek kapcsán, bevezetése ilyenkor általában kórházban történik. Az állapot normalizálódása után a betegek egy része visszaállítható orális kezelésre. Ha az éhgyomri vércukorérték a 8,0 mmol/l-t, az étkezés utáni pedig a 10,0 mmol/l-t tartósan meghaladja, a késői szövődmények megelőzése céljából inzulint kell beállítani.
Sürgős intézkedést kívánó állapotok
Hipoglikémia. Az idős ember kevésbé képes érzékelni és elhárítani a hipoglikémiát, amely elesést, csonttöréseket vagy súlyos agyi és szívkárosodást okozhat. Az, hogy az enyhe közérzetzavartól a hipoglikémiás kómáig terjedő tünetei milyen vércukorszint mellett jelennek meg, egyéni különbségeket mutat. Általában a 3,0 mmol/l vércukorértéket tartják a hipoglikémia határának. NIDDM-ban az inzulinnal vagy glibenclamiddal (pl. Gilemal, Glibenclamid) kezelteken fordulhat viszonylag gyakrabban elő. Oka a túladagolás, az étkezések kihagyása, fokozott fizikai aktivitás. Idős cukorbeteg megváltozott viselkedése, éjszakai zavartsága esetén gondolni kell rá. A hipoglikémiás rosszullét, illetve kóma ellátása ugyanúgy végzendő, mint fiatalabb életkorban, de ha glibenclamid okozza, akkor az elsődleges ellátás után a beteg, ha magához tért is, azonnal kórházba szállítandó (hosszú gyógyszerhatás, rosszullét megismétlődésének veszélye miatt).
Hiperglikémiás ketoacidózis. NIDDM-ben igen ritkán fordul elő. Kiszáradás, száraz, piros bőr, erős szomjazás, hasi fájdalom, hányás-hasmenés, ketonuria, száraz nyelv. Kussmaul-lépés (nagy légzési kitérésekkel járó légzés.) Első ellátása fiziológiás NaCl – infúzióval történő parenterális folyadékpótlás. Azonnal belgyógyászati osztályra kell küldeni.
A hyperosmolaris nonketotikus kóma. NIDDM-ban kevésbé ritka. Szinte kizárólag időskorban alakul ki az időben fel nem ismert és kezeletlen diabetes vagy a cukorbeteg lázas megbetegedése felléptét követően. A lassan kifejlődő extrém (sokszor > 40 mmol/l) hyperglykaemiához ketoacidózis tünetei nem társulnak. Hullámzó mélységű tudatzavar, nemritkán görcsök, esetleg féloldali bénulás, a fokozott diuresis (vizeletürítés) nyomán súlyos exszikkáció (kiszáradás) lép fel. Fiziológiás NaCl – infúziót kell bekötni, és azonnal belgyógyászati osztályra kell szállíttatni a beteget.
 
A cukorbetegek életkilátásait a késői fajlagos szövődmények: a nagyérbetegségek és a micrangiopathián (kisérbetgeségen) alapuló nefropátia (vesebántalom), a retinopathia (szem ideghártyájának károsodása), és a neuropathia (idegbántalom) határozzák meg. Kialakulásuk lassítható a szénhidrát-anyagcsere optimális beállításával. Az inzulindependens cukorbetegek 25-30%-ában, feltehetőleg genetikai okokból, nem alakul ki nefropátia, még időskorban sem. 1-es típusú cukorbetegség 15 éves fennállása után a retinopátia előfordulási gyakorisága 95% is lehet, míg a 2-es típusú cukorbetegek 20%-ában már a betegség felismerésekor kimutatható.
A diabéteszes láb részben a mikroangiopátia, részben neuropátia következtében alakul ki. Visszafejlődése, azaz a láb megmentése a szénhidrátháztartás igen szoros ellenőrzésétől, a bőrgyógyászati és diabetológiai szakellátás igen szoros együttműködésétől remélhető. Még a fejlett országokban is a nem baleseti eredetű amputációk felét cukorbetegeken végzik. Ezért fokozott figyelmet kell fordítani a betegek lábára. Az alsó végtagi perifériás erek állapota rendszeres ellenőrzést igényel. Fontos a megfelelő, kényelmes cipő. A körmök ápolása is fokozott óvatosságot kíván.
 
 
Daganatos megbetegedések időskorban
 
A daganatos megbetegedések a halálokok között a második helyet foglalják el a 65 év fölötti korosztályban. Néhány örökletes és jellemző módon fiatalkorban kezdődő daganatféleségtől eltekintve gyakoriságuk a korral nő, míg némelyek időskorban halmozódnak (vastag- és végbélgyomor, bőr, tüdő, prosztata). A korspecifikus előfordulási gyakoriság növekedése 60 éves korig lassú, majd mindkét nemben gyorsan fokozódik, de a férfiak esetében 80 éves korra kétszerese a nőkének. Az ezt a kort túlélők körében mérsékelt csökkenés következik be.
A daganatok időskori sajátosságai Kevés kivételtől eltekintve (pl. prosztatarák) a prognózis (kórjóslat) rosszabb, mint fiatal korban. A növekvő daganat belsejében keletkező szövetszétesési termékek hamarabb és nagyobb mértékben okoznak általános tüneteket (anémia, fogyás, lesoványodás, esetleg láz). Rontja a prognózist az is, hogy a kórisme felállítása időskorban nehezebb, és emiatt késik.
Terápiás szempontok A kezelésmódok azonosak a fiatalabb betegeken alkalmazottakkal: kemoterápia, sugárkezelés, hormonkezelés, műtétek. Ha a beteg kemoterápiában részesül, az időskorban is részben vagy egészben megoldható lenne otthonában is (vannak országok, ahol az infúziós kezelések egy részét is otthon kapja a beteg). A kontrollvizsgálatok sok esetben járóbeteg-ellátásban elvégezhetők. A kórházi kezelés elkerülésének előnye, hogy az idős beteg nincs kitéve a számára fokozottan veszélyes kórházi fertőzéseknek.
Fájdalomcsillapítás idős onkológiai betegeken Időskorban a fájdalomcsillapítás szükségessége sajnálatosan gyakran a gyógyíthatatlan daganatos megbetegedések kapcsán merül fel. A WHO a fájdalomcsillapítók 3 erősségi fokozatát különbözteti meg:
§ antipiretikus analgetikumok (láz- és fájdalomcsillapítók): pl. paracetamol, noraminophenazonum
§ gyenge opioidok: pl. codein, tramadol
§ erős opioidok: pl. morfin, methadon
 
A fájdalom csillapítását az antipiretikus analgetikumok adásával kell kezdeni. Ha a hatás nem kielégítő, akkor kombinálhatók először a gyenge, illetve szükség esetén az erős opioidokkal. Természetesen mind a gyenge, mind az erős opioidok önmagukban is alkalmazhatók. A gyakorlatban az analgetikumok helyett nem szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID-ok) alkalmazása is elfogadott (pl. Indometacin, Donalgin, Cataflam stb.), önmagukban vagy kombinációban az opioidokkal. A NSAID-ok eredményesen alkalmazhatók csontáttétek okozta fájdalmak ellen, és halaszthatóvá tehetik az opioidok bevetését. Pl. lefekvés előtt behelyezett indometacin kúppal elérhető lehet az éjszakai fájdalmatlanság és alvás, ugyanakkor arra is ügyelni kell, hogy időseken átmeneti zavartságot okozhat. A nem szteroid gyulladásgátlók alkalmazása esetében a gyomor-bélrendszeri mellékhatások veszélyére különösen figyelni kell. Mindkét opioid csoport gyógyszereinek hatás kifejezettebb időskorban. A gyenge opioidok adagja óvatosan emelhető, de a mellékhatásokra különösen figyelni kell, mivel nagy egyéni különbségekkel van egy határ, amely fölött már csak a mellékhatások fokozódnak. Ekkor válik szükségessé az erős opioidokra való áttérés.
 
 
Csontritkulás (osteoporosis)
 
Az osteoporosis a csontszövet tömegének generalizált csökkenése, amely a csont mikroszerkezetének sérülésével jár. A megmaradó csont ásványi/szerves anyag aránya változatlan.
Az osteoporosis külső testi jegyei, az öregedés során meghajlott hát, a testmagasság következményes csökkenése, az, hogy az idősek csontjai könnyebben törnek, ősidők óta ismertek. Okait a modern orvostudomány az utóbbi évtizedekben tárta fel.
A növekedés befejeződése (nőkön 17-19 év, férfiakon 19-21 év) után a csonttömeg fiatal felnőttkorban még nő, eléri a csúcscsonttömeget, ami férfiakban 20%-kal nagyobb, mint nőkben, majd a férfiak esetében később (70. életév), a nőkében korábban (50. életév) és gyorsabban csökken.  Ez a fiziológiás (élettani) változás mindkét nemben nagy szórást mutat, ami miatt esetenként nem lehet a normális és kóros között éles határvonalat húzni.
Az osteoporosis, különösen a nőkön gyakori. Magyarországon becslés szerint 700000-2000000 beteg van, és számuk növekedni fog. Ennek oka a társadalom öregedése és az életmód (mozgáshiány, étkezési szokások, alkoholizmus, dohányzás). Az utóbbiak miatt a férfiak érintettsége is növekedőben van.
Az osteoporosis a csontbontás és csontépítés egyensúlyának zavara. A normális csontátépüléshez a bontás és építés egyensúlya szükséges. Ezt bonyolult általános és helyi szabályozás valósítja meg. A különböző típusú osteoporosisokban a szabályozás szereplőinek mennyisége eltérő arányban és irányban változik.
Az osteoporosis típusai Az elsődleges osteoporosis oka ismeretlen, kimutatható oka nincs, a kórkép ritka, bármely életkorban felléphet.
A másodlagos osteoporosisnak két típusa van:
1.      Postmenopausalis (menopauza után jelentkező). 50-70 éves korban kezdődik, a folyamat előrehaladása nem egyenletes. Gyors progressziójú formája is létezik. A nő-férfi arány 6:1. A csontgerenda-állomány fogy.
Következménye: csuklótáji orsócsonttörés, csigolya-összeroppanás.
Oka: ösztrogénhiány, aktív D-vitamin hiánya
Rizikó: női nem, életkor, többszörös szülés, korai menopauza, filigrán alkat, családi halmozódás, mozgáshiány, elégtelen Ca (kálcium)-bevitel.
 
2.      Senilis, involutios. (Időskori) 70 év fölött kezdődik, a korral arányosan halad előre. A nő-férfi arány 2:1. A csontkéreg és a gerenda-állomány egyaránt fogy.
Következménye: csípőtáji, felkarcsont-, lábszár felső harmad és csigolya-összeroppanásos törések.
Oka: valószínűleg a D-vitamin korral fokozódó hiánya
Rizikó: életkor, filigrán alkat, mozgáshiány, elégtelen Ca (kálcium)-bevitel, férfiaknál a késői serdülés. Az alábbi, időskorban gyakori betegségek, állapotok, abúzusok maguk is okozhatnak osteoporosist, illetve a meglévőt súlyosbíthatják: hormonális zavarok (mellékvesekéreg túlműködés, mellékvesekéreg-hormon kezelés, pajzsmirigytúlműködés), idült megbetegedések (máj-, vérképzőszervi, obstruktív tüdő-, vesebetgeségek, tartós művese-kezelés, felszívódási zavarok, reumatoid arthritis, cukorbetegség, epilepsia, daganatok), hiányállapotok (mozgáshiány, kálcium, magnézium, nyomelemek), alkohol, nikotin, koffein, nyugtató illetve heparinkezelés.
 
Az osteoporosis diagnosztikája Az osteoporosis szinte egyetlen tünete a gerinc, elsősorban a háti szakasz fájdalma. Típusos esetben tompa, bizonytalan határú, nem gyöki jellegű, fekve is jelentkezik, felkelésre, mozgásra szűnik, de akár nyugalomban is hirtelen, villanásszerűen keletkező fájdalom compressiós (összeroppanásos) törésre gyanús. Amennyiben az idős nőbeteg elkésetten jelentkezik panaszaival, észlelhetők az osteoporosis klasszikus jelei: a kyphosis (fokozott háti görbület, illetve púposság), két szomszédos csigolya tövisnyúlványa közötti (Baastrup) vagy a csípőlapátra fekvő bordaíven kialakult, körülírtan fájdalmas, ütögetésre is érzékeny álízület. A kyphotikus gerincszakasz mentén az izomzat spasticussá (görcsössé), fájdalmassá válhat. Az osteoporosis okozta fájdalom értékelését nehezíti, hogy ebben a korban már rendkívül gyakoriak a gerinc sorvadásos elváltozásai, amelyek szintén fájdalmasak lehetnek, ugyanakkor a kétféle fájdalom jellegében meghatározó különbség nincs. Az 50 év körüli, vagy annál idősebb nők hátfájdalmáról mindenképpen tisztázni kell, hogy az osteoporosisos eredetű-e, mivel már a fájdalmassá vált (tehát előrehaladott) osteoporosis kezelését mielőbb el kell kezdeni. Minél később indul a kezelés, annál lassabb és szerényebb eredmény érhető el.
Az osteoporosis megelőzése csak fiatalkorban megkezdve lehet eredményes. A lehető legnagyobb csonttömeg elérése, majd a csontvesztés lassítása a cél. Eszköze a fizikai aktivitás, sport, az öregedés folyamán legalább a séta, gyalogos közlekedés, megfelelő kalcium- és magnézium-tartalmú étrend, nyomelemek. Az alkohol- és koffeinfogyasztás mérséklése, a nikotin elhagyása. A folyamatos megelőzés szükség esetén kezelésbe megy át.
Az osteoporosis gyógyszeres kezelését az osteoporosis centrum (ill. rheumatologia) irányítja.
Az osteoporosisra ható gyógyszerek csoportjai:
§ A csontfelszívódást gátló készítmények
§ A csontképződést serkentő szerek
§ Összetett hatású szerek
 
A mozgásterápia és az élvezeti cikkek kerülése természetesen a terápiának is lényeges része.
Kevéssé köztudott, hogy a geológiai viszonyok következtében a magyar bioszféra viszonylagos magnézium- és fém-nyomelem (réz, cink, króm, mangán)-hiányban szenved. A szelén a világon szinte egyedülálló módon csaknem teljesen hiányzik. Ezeket a csontszövet egészségének fenntartásában is fontos anyagokat szintén pótolni kell.
Az izomfájdalmak, a Baastrup- és a borda-csípőlapát közötti álízület fájdalmassága helyi kezelésekkel: fizikoterápiával (lidokain-iontoforézis, ultrahang, TENS), izomlazítókkal, gyulladáscsökkentő, illetve a bőrt ingerlő kenőcsökkel jól befolyásolhatók.
 
 
 
Időskori reumatológiai megbetegedések
 
Degeneratív kórképek időskorban
E betegségek és a mozgásszervek „természetes” öregedése közt nehéz határvonalat húzni, mivel időskorban mindenkin észlelhetők kopásos jelenségek, röntgennel kimutatható elváltozások. Ugyanakkor, amint az más korcsoportoknál is megfigyelhető, a röntgenlelet, valamint a panaszok és a tünetek súlyossága között nincs szoros összefüggés.
A nagyízületi arthrosisok A panaszok ritkán kezdődnek időskorban, de a beteg gyakran csak évek múlva fordul orvoshoz. Az arthrosis (ízületi kopásos elfajulás) fájdalmas gyulladásos epizódjainak gyakorisága, súlyossága a korral nem változik, de a gyulladásmentes szakok során maga az arthrosis okozta fájdalom és mozgáskorlátozottság súlyosabbá, tartósabbá, majd állandóvá válhat. A csípő-, térd- és vállízület környéki izmok esetében a sorvadás és a kontraktúra (zsugorodás) veszélye nagy. Az idősek többsége hajlamos magát korábban és huzamosabban immobilizálni, annak minden veszélyével. A betegség végső stádiumában már a porcfelszín alatti csontállomány is átépül, cysták, csontcsőrök jelennek meg, és a mozgás annyira beszűkülhet, hogy az ízület gyakorlatilag merevvé válik. A csípő- és térdízület arthrosisa protézis-beültetéssel kezelhető. A gyakorlatban a műtétet akkor végzik el, mikor már a fájdalom konzervatív módszerekkel nem uralható.
A kisízületi arthrosisok A kezek ujjainak kisízületeit lopva, tünetszegényen, vagy fájdalmas gyulladásos rohamokban deformáló sajátos kórkép, általában időseken, gyakrabban nőkön alakul ki. A deformitás az ízület kézháti részén kétoldalt alakul ki, a végstádiumban csontkemény. Az idő előrehaladtával egyre több ujjat érint, általában kétoldali, de nem tökéletesen szimmetrikus. A fájdalmatlan időszakokban az ujjak használhatóságát alig korlátozza.
A gerinc degeneratív elváltozásai A korral súlyosbodnak, az idős beteg sokszor nehezebben is tűri a fájdalmakat. Nehéz eldönteni, hogy az aktuális panaszért a degeneratív elváltozások vagy inkább az osteoporosis felelős-e. A degeneratív gerincelváltozásokhoz társuló időskori panaszoknak előzményei is szoktak lenni. Ha nincsenek, gondolni kell osteoporosisra, vagy csontáttétre. Az izomvédekezés alig észlelhető vagy hiányozhat, ha a beteg legyengült, rossz állapotban van.
 
Az idült ízületi gyulladások időskorban
A rheumatoid arthritis és az arthritis psoriatica az idült ízületi gyulladás két leggyakoribb válfaja. Típusos esetben 25-45 éves korban kezdődnek. Az aktív gyulladásos és inaktív szakok váltakozásában nincs az öregedésre jellemző változás. Mindkét betegség progresszív (előrehaladó), így a betegek ízületei időskorukra többé-kevésbé deformáltak (rheumatoid arthritis - az újjak a singcsont felé hajlanak, psoriasis - kolbászujj).
A polymyalgia reumatica (reumás izomfájdalom) jellegzetesen az időskor megbetegedése, mindkét nemet egyformán érinti. Tünetei: a nyaki-, a váll- és csípőkörnyéki, a felkari, a felső háti izomban jelentkező, egyik napról a másikra változó intenzitású (erősségű) fájdalom és merevség, rendszertelenül megjelenő lázas időszakok, elesettség, étvágytalanság jelentős fogyás, apátiás (érdektelen, közönyös), depressziós lelkiállapot.
A mozgásszervi eredetű fájdalom csillapítása időskorban Idős beteg kezelését a kora, állapota, egyéb gyógyszerei figyelembevételével megállapított, számára még tolerálható legnagyobb olyan gyógyszeradag beállításával kell kezdeni, amely mellett a mellékhatásnak még kicsi a valószínűsége. Jól együttműködő idős beteg ezt önmagának adagolja, de meg kell kérni, hogy amennyiben úgy érzi, állapota javult, néhány nap múlva próbálja a legkisebb, még hatásos napi adagra csökkenteni, majd a gyógyszert elhagyni. Akivel ez nem értethető meg, az az előre meghatározott és a panaszok alakulásától független sémát sem biztos, hogy betartja, hanem az adagot önkényesen emelheti. Ilyen esetekben, ha lehetséges, a család valamelyik tagját kell bevonni, és vele végeztetni a panaszokat rugalmasan követő kezelésmódot.
 
Traumatológiai betegségek időskorban
A szervezet öregedése, legyengülése, a védekezés csökkenése bármely sérülés veszélyességét jelentősen növeli. Az öregedő társadalmakban nő a sérültek között az időskorúak aránya.
Az időskor típusos baleseti formái az elesés és a leesés. Az otthoni baleset következtében hazánkban elhunytak több mint 60%-a 70 évesnél idősebb. A törések elszenvedőinek 2/3-a szintén 70 évesnél idősebb.
Időskorban jellemző, hogy osteoporosis, esetleg csontáttét következtében csekély erőbehatás is csonttöréshez vezethet, sőt külső erőbehatás nélkül is létrejöhetnek patológiás törések. Ezért az idősek csonttörésével kapcsolatban osteoporosisra, illetve csontáttétre mindig gondolni kell. Ha az idős ember elesik, akkor 76%-ban az alsó végtagon következik be sérülés. A törzs és a felső végtag sérülése ritka, míg a kéz csak kivételesen sérül, ugyanis az elkésett védekező reflex miatt a beteg nem kézre, hanem más testrészére esik. A combnyaktáji törések száma az életkorral hatványozottan nő. A patológiás csonttörések megelőzésében kulcskérdés az aktivitás megtartása és az osteoporosis kezelése. Ha az idős beteg balesete miatt immobilizációra szorul, ápolása fokozott figyelemmel történjen az immobilizáció veszélyei miatt.
 
Baleset-megelőzés
A balesetek gyakorisága összefügg azzal, hogy az időseknek rosszabb a látása, hallása, egyensúlya, egyes betegségek miatt rosszabb a mozgásuk.
 
A leggyakoribb baleset, az esés, megelőző intézkedésekkel jórészt kivédhető:
 
§ A lépcső jó megvilágítása, villanykapcsoló a lépcső alsó és felső végén
§ Korlát a lépcső mentén
§ Jól rögzített szőnyeg a csúszás elkerülésére
§ Telefonzsinór vagy elektromos vezeték ne legyen útban
§ Bútorokat ne kelljen kerülgetni
§ A heverő és a székek megfelelő magasságúak legyenek, hogy könnyen lehessen felkelni
§ Az ágyhoz közel legyen a villanykapcsoló
§ A telefon könnyen elérhető legyen
§ A kádnál vagy zuhanynál legyen kapaszkodó és csúszásgátló
§ Megfelelő cipő és papucs, alacsony sarokkal és gumitalppal
§ Kerülni az olyan hosszú ruha viselését, melyben meg lehet botlani
 
 
 
 
AZ IDŐSEK EGÉSZSÉGÉT BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZŐK
 
Környezeti hatások
A környezeti tényezők, valamint az életmód befolyásolják az egészségi állapotot, a szervek működését és az élettartamot. Összefüggés van a társadalmi és szociális helyzet és a megbetegedések között. Általában minél alacsonyabb az egyén társadalmi és gazdasági helyzete, annál nagyobb a valószínűsége a betegségeknek.
A környezet stimuláló hatást gyakorolhat az idős egyénre, ha az részt vehet a társadalom életében, a szabadidős aktivitásokban, ha szélesednek szociális kapcsolatai. Ugyanakkor a környezet káros hatású is lehet, mert ronthatja az idősek egészségi állapotát, stressz hatású pl. a nagy lárma stb. Az öregedéssel együtt járó traumákhoz való alkalmazkodásban fontos az egyén intelligenciája, iskolai végzettsége. A magasabb műveltségűek keresik a szellemi és fizikai aktivitást, jobban alkalmazkodnak és fogékonyak még az új dolgok iránt is. Éppen ezért a jövő szempontjából szorgalmazni kell, hogy a lakosság minél szélesebb rétege szerezzen magasabb képzettséget.
 
Rizikótényezők
A helytelen életmód rizikótényezőt jelent, de rizikótényezők azok az események is, amelyekkel az élet utolsó harmadában szembesül az ember. Az ember elveszíti az állását, ezáltal a társadalomban betöltött szerepét, jövedelmét és kollégáit is. Rokonok, barátok, házastárs hal meg, az özvegység nemcsak gyászt, hanem új problémákat, nehézséget jelent, így az özvegység komoly rizikótényező az ember életében. Ilyenkor szükség van az élet folyamán kifejlesztett „belső tartalékra”, hogy ezeket a nehézségeket le tudja küzdeni.
 
Ismert rizikótényezők:
1.      Dohányzás: aktív, passzív
2.      Kalóriadús táplálkozás, túlsúly
3.      Fokozott alkoholfogyasztás
4.      Stressz, önpusztító életmód
5.      Kémiai anyagok fokozott és szakszerűtlen használata a munkahelyen, háztartásban
6.      Fokozott ionizáló sugárzás: környezetben, munkahelyen, gyógyászatban
7.      Nem ionizáló sugárzás: elektromágneses mezők
8.      Elhanyagolt, gyenge prevenciós tevékenység az orvosi ellátásban
9.      Tájékozatlanság, ill. félretájékoztatás: áltudományos információk propagálása a médiában
10. Higiénés magatartás hiánya, környezetszennyezés
11. Mozgásszegény életforma
12. Örökletes tényezők, genetikai hajlam
13. Szociális elmaradottság, az életminőség romlása
14. Családi kötöttségek és az erkölcsi magatartás romlása, válás, szexuális magatartási zavarok
 
Életmód
A helytelen életmód befolyásolja a fiatalok egészségi állapotát is, de időskorban ez még sokkal veszélyesebb. Időskorban a szervezet alkalmazkodóképessége csökken, és így a fokozott megterheléshez, amit a helytelen életmód, a rizikótényezők jelentenek, sokkal nehezebben tud alkalmazkodni.
 
Azokban az országokban, amelyekben sikereket értek el a helyes táplálkozás, a megfelelő mozgás és általában e helyes életmód kialakításában, jelentősen csökkent a szív-érrendszeri megbetegedések száma. Azt is megfigyelték, hogy ha valaki abbahagyja a dohányzást -függetlenül a korától, a dohányzás időtartamától és az elszívott cigaretták mennyiségétől-, a szívmegbetegedések rizikója csökkent. A dohányzás elhagyásának jótékony hatása néhány hónap múlva jelentkezik, és 5 év után az ex-dohányosokban a szívbetegségek alig gyakoribbak annál, mint amit a nem dohányosoknál találunk. A szívbetegségekhez hasonlóan az agyi érbetegségek előfordulása is jelentősen csökken a dohányzás elhagyása után. Megfigyelték, hogy 34-55 éves korban a dohányzás elhagyása után 2-4 évvel az agyvérzésnek nincs nagyobb rizikója, mint a nem dohányosokban. A dohányzás csökkenti a tüdő működését is, dohányosokban gyakori a tüdőtágulat és tüdőrák. A dohányzás abbahagyása itt is segít a betegség megelőzésében, de ez sokkal lassúbb folyamat, mint a szív-érrendszeri betegségekben. Hozzávetőleg 15 év szükséges ahhoz, hogy a dohányzás elhagyása után a tüdőrák rizikója hasonló legyen, mint a nem dohányosokban.
A helytelen táplálkozás -kalóriadús étkezés, túl sok zsíros étel- és a következtében kialakult elhízás ártalma sok szempontból hasonlít a dohányzás ártalmához. Azoknál a középkorú és idős egyéneknél, akik elhíztak, emelkedett vérnyomást találtak, emelkedett a vércukruk, és vérzsír-szintjük is magasabb volt. Megfelelő kalóriaszegény táplálkozás után 9 hónappal csökkent a testsúlyuk -hozzávetőleg 10%-kal-, csökkent vércukorszintjük, a vérnyomásuk, vérzsír-szintjeik (koleszterin és triglicerid), ugyanakkor emelkedett a HDL-koleszterin, vagyis a „jó” koleszterin, a „védő” koleszterin szintje. A kutatások azt is megállapították, hogy a középkorúak jobban reagáltak a kalória-megszorításos diétára, mint az idősek.
A fizikai inaktivitást negyedik rizikófaktorként említik a szív-érrendszeri betegségekben a dohányzás, a magas-vérnyomás és a vér magas koleszterin-szintje mellett. Kimutatták, hogy a szív-érrendszeri betegségek rizikója csökken intenzív, de nem megerőltető, ugyanakkor rendszeres napi aktivitás, testmozgás esetén. A megfelelő testmozgás az egészséges öregséghez is nélkülözhetetlen. A napi rendszeres séta friss levegőn 30-45 percig nagyon hasznos, de ezt is fokozatosan kell elérni. Hasznos testmozgás az úszás, a kertészkedés, előírt tornagyakorlatok végzése és -megfelelő egyensúlyérzés mellett- a kerékpározás. A mozgás mindig az egészségi állapotnak megfelelő legyen, és ne legyen túlerőltető.
Számos adat bizonyítja, hogy a mozgásnak köszönhetően a szívinfarktus később vagy egyáltalán nem következik be, erősödik a szív és a tüdő működése, erősödnek a csontok, lassul az osteoporosis és a hipertónia kifejlődése. A mozgás javítja a közérzetet, csökkenti a feszültséget, a depressziót és a stressz hatását, növeli a jó pszichés állapotot, mert általában szociális aktivitást is jelent.
Nemzetközi adatok alapján bebizonyosodott, hogy a leggyakoribb betegségek és a környezeti tényezők, valamint az életmód között az esetek nagy részében összefüggés van, így megnyílt a lehetőség, hogy e betegségeket megelőzzük, vagy kifejlődésüket késleltessük. Megfelelő megelőzéssel elő lehet segíteni, hogy az öregedés egészséges módon történjen.
 
 
 
AZ ÉLETKOR MEGHOSSZABBÍTÁSÁNAK ÉS AZ ÉLETMINŐSÉG JAVÍTÁSÁNAK LEHETŐSÉGEI
 
Az egészséges -más néven- sikeres öregedés feltétele a fizikai és szellemi képesség megőrzése, az aktivitás és a szociális kapcsolatok fenntartása. A fizikai jóllét három pilléren nyugszik: egyik a helyes táplálkozás, másik a testedzés és a harmadik pihenés és alvás.
 
Helyes táplálkozás
Az egészséget befolyásoló egyik legfontosabb tényező a táplálkozás. Fiatal-, sőt már gyermekkori hatásos megelőző intézkedések teszik lehetővé egyes megbetegedések elkerülését vagy későbbre tolását. Az egyik megelőző eljárás az egészséges, megfelelő összetételű táplálkozás széles körű ismertetése a fiatalok között. A túl sok evés és a nem megfelelően összeállított táplálék egyaránt egészségkárosító lehet. Számos országban az idősek egy része alultáplált: nem fogyaszt elég ételt, vagy rosszul táplált: nem megfelelően összeállított étrenden él. Mindkettő hatására az egyén életminősége romlik.
Időskorban kevesebb kalóriára van szükség a napi élethez., mivel az alapanyagcsere 75 éves korra kb. 10%-kal csökken, illetve az idősek fizikai aktivitása csökken.
Nagyon fontos a bőséges folyadékbevitel, az idős emberek ugyanis könnyen kiszáradhatnak.
A zsírfelvétel idősekben hasonló, mint fiatalokban. A napi kalória-bevitel mintegy 30%-a lehet zsír, ebből a telített zsírsav ne legyen több, mint 10%.
A szénhidrátfogyasztás a napi kalóriafogyasztás mintegy 50-60%-át teheti ki. A komplex szénhidrátok, rostos ételek fogyasztása különösen fontos.
Időseknek nagyobb a fehérjeszükséglete, mint a fiataloknak. Fehérje van a húsokban, halakban, baromfiban, tojásban, tejtermékekben. Hozzávetőleg a teljes kalória 12%-ának kellene fehérjéből állnia.
 
Táplálékunkat öt csoportba oszthatjuk:
1.      Kenyér, burgonya, rizs, metélt tészta, liszt, gabonafélék
2.      Hús, hal, tojás, tej és tejtermékek, lencse
3.      Margarin, olaj, zsír
4.      Főzelékek, zöldségek (répa, káposzta, paradicsom, uborka, fejes saláta stb.)
5.      Gyümölcsök (alma, körte, narancs, őszibarack stb.)
 
A megfelelő táplálkozáshoz naponta mindegyik csoportból legalább egyet-egyet kell választani, ízlésnek megfelelően. Fontos, hogy naponta együnk friss főzeléket, zöldséget, gyümölcsöt. Legalább naponta egyszer tanácsos meleg ételt enni, mindig meghatározott időben, naponta többször, 3-5-ször együnk. A bőséges folyadékfogyasztásról sem szabad megfeledkezni, ez naponta legalább 2 liter legyen, különösen meleg időben. Időskorban a szomjúságérzet nem mindig jelzi a folyadékszükségletet, ezért az idős ember akkor is igyon, ha nem szomjas.
 
A táplálék megfelelő összetétele azért is fontos, mert a táplálékkal vesszük fel a szervezet számára szükséges vitaminokat.
Az A-vitamint az idősek általában megfelelő mennyiségben fogyasztják. A-vitamin található pl. a halban, májban, a tejben, a tojásban, a sárgarépában. A B6-vitamin hiánya a betegségekkel szembeni ellenálló képesség csökkenését eredményezi. Csirkehúsban, halban, vesében, májban, disznóhúsban, tojásban található. B12-vitamin és folsav hiánya jöhet létre, ha a gyomor- és bélrendszer nyálkahártyája sorvad, és a felszívódás romlik. B12-vitamin található a vörös húsokban, a májban, a vesében. Folsavat a leveles főzelékekben, a májban, az élesztőben, a húsban, a tejtermékekben, a gyümölcsökben. A C-vitamin nagy mennyiségben van a citrusfélékben, a bogyós gyümölcsökben, a burgonyában és a paradicsomban. Nincs rá adat, hogy az idősek C-vitamin igénye nagyobb lenne, mint a fiataloké. Az E-vitamin jótékony hatású, csökkenti a szív koszorúsereinek megbetegedési rizikóját és a szívinfarktus fellépését, javítja az immunfunkciókat. A legtöbb E-vitamin van a növényi olajokban, a búzacsírában, a dióban és a zöld leveles főzelékekben. A K-vitaminnak szerepe van a véralvadásban. K-vitamint találunk a leveles főzelékekben, a tejben és tejtermékekben, a húsban, a tojásban, a gyümölcsökben és a gabonafélékben.
 
 
Testedzés
Ókori kínai és görög írások tanúskodnak arról, hogy már a korabeli orvosok is fontosnak tartották a fizikai aktivitást az egészség javítása, a betegségek elkerülése érdekében.
A fizikai aktivitás csökkenti a szívkoszorúér-betegségek előfordulását, az agyi megbetegedéseket, a magas vérnyomást, a nem inzulin dependens cukorbetegséget, a csontritkulást, a vastagbél és feltehetően a mellrák rizikóját. Azoknak a csoportjában is csökkent a halálozás, akik csak a későbbi években vagy időskorban kezdték meg fizikai aktivitásukat.
Az időseket bíztatni kell, hogy fizikai lehetőségüknek megfelelően testmozgást végezzenek, vigyázva arra, hogy ne terheljék túl magukat. Időskorban a rendszeres testedzés elősegíti a fizikai és szellemi jóllétet. Az izomerő fenntartása különösen az alsó végtag szempontjából nagyon fontos.
Akik egész életükben rendszeresen végeztek testmozgást, idős korukban is megtartják funkcióképességüket, ami sokkal kevésbé csökken, mint azoknak, akik egész életükben alig mozogtak. Újabb vizsgálatok arra utalnak, hogy azok az idősek is, akik későn kezdték el a testedzést, növelni tudták funkcióképességüket. A szív-érrendszer normális működésének fenntartása érdekében időskorban nem az erőltetett testedzés a megfelelő, hanem a rendszeres, mérsékelt szintű. A fokozatosan bevezetett testmozgás elősegíti a jó egészségi állapotot, a független élet fenntartását, a testsúly megfelelő szinten tartását. Javítja az élet minőségét, segíti az álmatlanság legyőzését, a depresszió és izoláció megszűnését. Csökkenti a félelem érzését, növeli az emocionális (érzelmi) stabilitást, valamint az önbizalmat és a függetlenség érzését. Oldja a szellemi és testi feszültséget. Javítja az izomerőt és izomtónust, az artériás és vénás keringést, a légzésfunkciót, az emésztést és a belek működését.
A napi séta a testmozgás legjobb módja, ez mindenki számára hozzáférhető, és nem kerül pénzbe. Séta alatt fontos az egyenes testtartás és fejtartás. Napi 30-45 perc ajánlott, fokozatosan emelve a séta időtartamát. Hossza és ritmusa mindig az egyén kondíciójának függvénye. Legjobb friss levegőn, lágy, füves, homokos talajon sétálni, ha erre nincs lehetőség, akkor megfelelő, vastag gumisarkú cipőben ajánlott a séta.
Naponta végzett tornagyakorlatok akár állva, akár fekve ugyancsak jó hatásúak. Az úszás és a biciklizés is jó, ez utóbbi jó egyensúlyérzék esetén választható.
 
Pihenés és alvás
Minden korosztályban fontos a pihenés. Ha valaki rendszeresen nem alszik eleget, bár tudna (tv-nézés, káros szenvedélyek, másodállás stb.), romlik az időbeosztása, a koordinációja, nő az ingerlékenység, depressziós és érzelmileg labilis lesz, csökken a betegségekkel és stresszel szembeni ellenállása.
Az alvásszükséglet egyénenként változik.
Az álmatlanság problémát jelent, és ilyenkor változtatni kell az alvási szokásokon: kerülni kell a délutáni alvást, az időt úgy kell beosztani, hogy mindennap ugyanakkor menjünk aludni, a szervezet így hozzászokik egy állandó ritmushoz. Kerülni kell az esti izgalmas könyv olvasását és az izgalmas filmek megtekintését. Kerülendő az esti kávé- vagy teafogyasztás. Meleg leves vagy tej nyugtatólag hat és ellazító testedzés is elősegíti az alvást.
Az álmatlanság vagy alvászavar leggyakoribb okai:
§ A fizikai és szellemi aktivitás hiánya, nem elég fáradt, hogy aludni tudjon
§ Szundikálás napközben
§ Aggódás, depresszió
§ Kényelmetlen ágy, túlfűtött vagy túl hideg szoba
§ Fizikai probléma (pl. fájdalom)
§ Hasmenés, gyakori vizelés
§ Az éjszaka és a nappal összezavarása
 
Intellektuális és szociális aktivitás
Az egészséges öregedés meghosszabbításának feltétele a fizikai jóllét mellett az intellektuális (értelmi, szellemi) és szociális aktivitás fenntartása. Mindkettőt folytatni kell az egész életen át, de időskorban különösen fontos a szellemi tevékenység.
Ha a napi események nagyon egyhangúak és jóformán semmi mentális stimulus nincs, akkor zavart lehet a memória, csökken az érzelmi kontroll, és annak megítélése, hogy mi zajlik le körülöttünk.
A szellemi aktivitást fenn lehet tartani olvasással, sakkozással, keresztrejtvényfejtéssel, de fontos az új dolgok iránti érdeklődés, új szakterületek megismerése. Az idősek is keressenek és fedezzenek fel olyan helyeket, ahol még nem jártak, kóstoljanak meg új ételeket, járjanak kiállításokra, színházba, tartsanak lépést az országban zajló és a nemzetközi eseményekkel. Vállaljanak társadalmi munkát, segítsenek segítségre szoruló kortársaiknak. Találjanak mindig elfoglaltságot, és ne unatkozzanak.
A felsorolt szellemi aktivitások nagy része egyben társadalmi kapcsolatot is jelent. Nagyon fontos, hogy az idősek ne legyenek sokat egyedül, beszélgessenek barátaikkal, volt kollégáikkal, a szomszédokkal, ne féljenek új embereket megismerni, mert időskorban kell a társaság.
 
 
IZOLÁLÓDÁS (MAGÁNYOSSÁG ÉS ELSZIGETELŐDÉS)
 
A legtöbb idős ember fizikális és mentális képessége nem csökken, sőt élvezik egészségüket, ami megengedi, hogy szociálisan és gazdaságilag hasznos életet élhessenek. Egészséges egyén idős korában is keresi az aktivitást, a társaságot, és ha ezek megvannak, elégedett, kiegyensúlyozott. Az időseknek, éppen úgy, mint a fiataloknak, szükségük van stimulusra, hogy valamilyen feladatot elvégezzenek, hogy meglévő kapacitásukat használni tudják, és ezt a társadalomnak biztosítania kell. A környezet stimuláló hatása, az aktivitás javítja az idősek jóllétét, csökkenti a szervek korral járó romlását és az enyhe megbetegedések hatásait.
Néha azonban komoly problémák adódnak abból, hogy nagyon sok az egyedül élő idős ember, aki magányossá válhat, izolálódhat. Az urbanizáció ezt még fokozza is. Európában igen magas a magányos idősek száma. A modern életben az idős embert nem a nincstelenségből származó éhenhalás, hanem az elszigetelődésből fakadó fokozott testi és szellemi leépülés fenyegeti.
Csökkent mozgásképesség esetén beszűkülhet a környezettel való kapcsolat, és ez magányossághoz, majd izolációhoz vezethet. A magányosság mértéke rendszerint az előző évek életmódjával függ össze, de függ az egyén személyiségétől is. Azok az emberek, akik egész életükben társaságba jártak, továbbra is igényelni fogják a társas kapcsolatot, míg mások szeretnek egyedül lenni, de ez nem jelent magányosságot. Azokra, akik magányossá válnak, ez az állapot pusztító hatású lehet. Ezt rendszerint a tehetetlenség érzése, az önbecsülés hiánya okozza, és -ami a legrosszabb- végül önsajnálathoz vezet. Állandó panaszai miatt a látogatók fokozatosan elmaradnak, és így állapota tovább romlik. A közvetlen környezetnek, vagy ha ez hatástalan, orvosi beavatkozásnak kell ilyenkor segítenie, hogy az idős embert kimozdítsa ebből az állapotból. Előfordul, hogy az élet problémáira depresszió a reakció; például a szociális izoláció érzése -pénzügyi vagy egyéb gondok esetén- bármely életkorban felléphet. Ezt el kell különíteni a spontán megbetegedésként fellépő depressziótól. Időskorban rendszerint az előbbi forma jellemző.
 
 
 
ALKALMAZKODÓKÉPESSÉG IDŐSKORBAN
 
Az alkalmazkodóképesség alapvető sajátossága az élő szervezetnek. Ez azt jelenti, hogy az állandóan változó külső, környezeti, és belső, szervezeten belül lezajló ingerekre, folyamatokra úgy válaszol a szervezet, hogy külső és belső egyensúlya fennmaradjon. Az öregedést az alkalmazkodóképesség csökkenése jellemzi. A szervezet igen tág határok között tud alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez anélkül, hogy működése vagy megjelenése megváltozna. Az alkalmazkodóképesség nem egy specifikus szerv vagy rendszer funkciója, hanem a szervezet egészének tulajdonsága, az egész szervezet részt vesz benne. Egy magasan fejlett szervezetben számos rendszer játszik szerepet létrejöttében, így például keringés, endokrin rendszer, idegrendszer stb.
Az alkalmazkodóképesség bizonyos kor elérése után (ez egyénenként változó) fokozatosan csökken. Az időskor jellemzője az alkalmazkodóképesség csökkenése, ami a korral járó fiziológiás változások következménye. Miután ezek az elváltozások fokozatosan következnek be, a szervezet alkalmazkodni tud hozzájuk, és a legtöbb szervnek megmarad a normális funkciója. Ha azonban a szervezetet bármilyen megterhelés éri, például fertőzés, ehhez már alkalmazkodni nem tud, és a szervek működésében zavar lép fel. Vannak krízishelyzetek, mint pl. az özvegység, nyugdíjazás stb., amelyek ugyancsak fokozott alkalmazkodást igényelnek. Ilyenkor az időskorú a család, a barátok és a társadalom segítségét igényli, hogy elkerülje a depressziót, az izolációt.
Az élet folyamán bizonyos fokú stressz normális és elkerülhetetlen, és ehhez a szervezet alkalmazkodni tud, sőt időnként pozitív stimuláló hatása is van. Negatív hatású a stressz, ha gyakori vagy elhúzódó. Ilyenkor mentális és fizikai károsodást is kiválthat, mert szorongást, depressziót, vérnyomás-emelkedést, migrént stb. okozhat. Bizonyos változásokra, eseményekre való reakció igen egyéni. Némelyik ember nagyon jól tűri, más ugyanakkor a legkisebb változásra ideg-összeroppanást kap, és nem tud megbirkózni az új helyzettel.
 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.