Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Az öregedés 2.

2008.11.26
A FIZIKAI AKTIVITÁS ÉS A SZELLEMI KÉPESSÉGEK VÁLTOZÁSA
 
Az utóbbi évtizedekben több országban folytak követéses vizsgálatok, azaz ugyanannak az egyénnek 2-3 évente megismételt kivizsgálása 15-20 éven keresztül. A vizsgálatokból megállapítást nyert, hogy éppen úgy, ahogy két ember nem egyforma, a szervek korral járó változása is nagy egyéni eltérést mutat, nagy a variabilitás. Ez az egyéni különbség a kor előrehaladtával csak növekszik Minél idősebb lesz az ember, annál kevésbé hasonlít egy másikra. Éppen ezért nem vonható le általános következtetés az idősek egészségi állapotáról és teljesítőképességéről. Kimutatták továbbá, hogy a szervek működése fiatalkorban fokozódik, tökéletesedik. Egyes szervek működésük csúcsát a pubertás korában, vagy ahhoz közeli időszakban érik el. A legtöbb szerv működése ezután a növekedési fázis után évekig egy szinten marad, néha a funkciók ismét növekedhetnek. Például a szellemi képesség egészséges egyénekben 70-75 éves korig azonos maradhat, sőt növekedhet. Az immunválasz, amelynek szerepe van a fertőzések leküzdésében, csak 75-80 éves korban csökken. Azt, hogy egyes funkciók nem egyformán változnak, bizonyítja, hogy az intelligencia és memória egészséges idősekben csak 70 éves kor után csökken, a pszichomotoros reakcióidő csökkenése viszont már 20-30 éves korban elkezdődhet. Általában a szervek rugalmassága gyorsabban és korábban csökkenhet, mint az izomzat ereje.
 
Fizikai aktivitás
A fizikai aktivitás létfontosságú ahhoz, hogy az idősek megőrizhessék egészségüket és autonómiájukat. Követéses vizsgálatok bebizonyították, hogy azok az emberek, akik egész életükben mozgékonyak, fizikailag aktívak voltak és rendszeresen végeztek valamilyen testmozgást, tovább megőrizték függetlenségüket, mint azok, akik nem mozogtak.
Az idős emberek a fiatalokhoz hasonlóan függetlenül szeretnek élni. Sok időskorúnak az a legnagyobb félelme, hogy nem tudja magát ellátni, és másra szorul. Az önellátásra azonban csak akkor képes, ha fizikai és szellemi képességét megőrzi. Tudnunk kell, hogy a fizikai erőnlét csökkenése nem velejárója az egészséges öregedésnek. Fontos, hogy ha gyengének érzi magát, ne inaktivitással reagáljon, mert ez vezet azután a másoktól való függéshez, egyedülléthez, elszigetelődéshez. A gyengeség, amennyiben nem betegség következménye, reverzíbilis. Rendszeres, de nem túlerőltető testedzéssel még nagyon idős egyéneknek is növekedhet az izomereje, javulhat a járóképessége, az egyensúlya. Az erőltetett testedzést időskorban nem ajánljuk, azonban a rendszeresség lényeges. Ajánlatos sétálni, kertészkedni, turistáskodni, táncolni stb. Mindennap sétálhatnak „kilépve” 30-40 percig, vagy pedig naponta többször 10 percig. A fizikai aktivitás elősegíti az állóképességet, a hajlékonyságot, a szív és a tüdő jobb működését. Azok az idős emberek, akik rendszeresen végeznek testedzése, megfigyelések szerint fizikailag sokkal jobb állapotban vannak, mint azok a középkorúak, akik nem mozognak és ülő foglalkozásúak. Emellett a rendszeres testedzésnek a rizikótényezőkkel ellentétes hatása van, csökkenti a magas vérnyomást, a magas vércukorszintet.
A testedzést időskorban óvatosan kell végezni. Előfordulhatnak ugyanis kisebb izomsérülések, rándulások, esés, ízületi sérülések. A testedzést célszerűen orvosi vizsgálatnak kell megelőznie, hogy a rejtett, tüneteket még nem okozó betegségek ismeretében legyen beállítható a fizikai aktivitási program.
 
A szellemi képesség változása
A követéses vizsgálatok során megállapították, hogy a szellemi képesség és az egyén fizikai állapota összefügg: akinek jobb a fizikai állapota, jobb lesz a szellemi képessége, és jobb szellemi képesség mellett jobb fizikai erőnlét figyelhető meg. Emellett agyunkat állandóan használnunk kell. Azok az emberek, akiknek olyan az elfoglaltságuk, ami önálló gondolkodást igényel, problémákat és érdekes feladatokat kell megoldaniuk, szellemi képességüket megőrzik. Ez az aktív szellemi tevékenyég nemcsak időskorban szükséges, hanem fiatalkorban is. A fiataloknak is gondolkodásra késztető feladatokat kell adni! A fizikailag és szellemileg inaktív fiatal egyének idősnek látszanak, az aktív idősek pedig fiatalnak. Számos tanulmány bizonyítja, hogy azok az idős emberek élnek megelégedetten, kiegyensúlyozottan, akik szellemileg aktívak voltak, széles körű volt érdeklődésük, érdeklődtek az új dolgok iránt és sok társadalmi kapcsolatuk volt. A fizikai és szellemi aktivitás fontosságát világossá kell tenni a fiatalok oktatása során. Nagyon fontos, hogy felnőtt férfiak és nők egyaránt jelentős szellemi, fizikai és társadalmi aktivitást tartsanak fenn. Ebből a szempontból fontos az egész életen át folyó tanulás és elfoglaltság. A munka időskorban nemcsak a kereset miatt fontos, hanem az egészség megőrzésében és a szakértelem fenntartásában is szerepe van.
Emellett minden embernek mindegyik korcsoportban meg kell tanulnia megbirkóznia a stresszhelyzetekkel. Időskorban az a probléma, hogy a nyugdíjazással megszűnik minden szociális és mentális stimulus. Ezért mindenkinek magának kell találnia olyan megoldást, hogy szellemileg és fizikailag is aktív maradjon. Az élet korábbi szakaszaiban mindenki tudja, hogy mit vár tőle a társadalom: a gyerekektől hogy elvégezzék az iskolát, a felnőttektől hogy munkát vállaljanak, a szülőktől hogy gondoskodjanak gyermekeikről. Ezekről törvény is van. Ugyanakkor a társadalom nem mondja meg, hogy mit vár az idősektől, illetve nem vár tőlük semmit. Sokszor tanácsolják a nyugdíjba menőknek, hogy élvezzék szabadságukat és pihenjenek. Pedig az idősek nagy része inkább (vagy e mellett) azt (is) szeretné hallani, hogy továbbra is számítanak a tapasztalataira, tanácsaira.
Általános az a felfogás, hogy idősek nem tudnak már új dolgokat megtanulni, szellemileg inaktívak, leépülőben vannak. Természetesen minél kevesebb a kihívás az életükben, annál kevesebbet teljesítenek. Időskorban is lehet azonban új dolgokat megtanulni, elsajátítani. Ezt bizonyítja, hogy idősek is tudják használni az új háztartási gépeket, videót, számítógépet stb.
Az új dolgok elsajátításakor számításba kell venni, hogy miután a fiataloknak jobb a látásuk, hallásuk, reakcióidejük, mint az időseknek, ezért az új dolgokat, amelyekhez gyors reakcióidő szükséges, gyorsabban elsajátítják.
Az idegrendszernek nagy a tartalékkapacitása. Kutatók megállapították, hogy a teljes idegrendszeri kapacitásunknak csak mintegy 20%-át használjuk fel. Általában a reakcióidő, a környezettel való kommunikációs képesség, az események megértése és az arra való reagálás már korábban csökkenni kezd, ugyanakkor a megjegyző képesség - amíg egészséges az idős egyén - hosszú időn keresztül változatlanul megmarad. Az idősek intellektuálisan nagyjából ugyanazt a szintet teljesítik, mint a fiatalok. A reakcióidő megnyúlása miatt időskorban hosszabb időre van szükség, hogy valamilyen feladatot elvégezzünk. Ezt sokszor -helytelenül- általános hanyatlásként értelmezik annak ellenére, hogy a teljesítmény kifogástalan.
Mi a különbség az idős és fiatal egyén szellemi képessége között? A memóriateszteket az idősek általában lassabban teljesítik. Azoknak az időseknek, akik magas képzettségűek, magas a jövedelmük és van munkájuk, általában jobb a memóriateljesítménye.
 
Három fontos tényező, amelyek a szellemi képesség megőrzését elősegítik:
1.      rendszeres fizikai aktivitás
2.      erős szociális és társadalmi támogatás
3.      önbizalom, hogy képes a saját életét irányítani
 
A fizikai aktivitásról már volt szó. A szociális és társadalmi támogatás mindig legyen az egyén helyzetének és igényének megfelelő. Ha a segítség túl sok, előmozdítjuk vele az idős ember függőségét, magatehetetlenségét. Fontos a közeli kapcsolatok fenntartása más emberekkel, értelmes munka végzése, állandó elfoglaltság az egész élet folyamán az elégedettség és kiegyensúlyozottság miatt. Időskorban ez még fokozottabban szükséges, mert az idősek érzékenyebbek minden megnyilvánulással szemben, ami aktivitásukat, társadalomban betöltött szerepüket érinti.
 
A szociális támogatás két formában valósulhat meg:
1.      Instrumentális támogatásban, azaz segítségnyújtásban a bevásárláshoz, főzéshez, takarításhoz stb.
2.      érzelmi, pszichológiai támogatásban, vagyis beszélgetés az idős emberrel, az idős ember felvidítása. A rokonokkal és barátokkal való kapcsolat nagyon fontos érzelmi kapcsolat.
 
A tanultsági foknak is hatása van az időskor szellemi tevékenységre. Emellett a magasabb műveltség együtt járhat bizonyos intellektuális tevékenységgel, amit az egyén már fiatal kora óta végez. Pl. sakkozás, olvasás, keresztrejtvényfejtés és ehhez hasonló tevékenységek. A szellemi képesség megőrzését segíti elő, ha az egyénnek megvan az önbizalma, hisz abban, hogy különböző helyzetekben is megállja a helyét, és képes megoldani a problémákat. Azok az idősek, akiknek önbizalmuk van, javítani tudják emlékezőképességüket és intelligenciájukat. Gyakorlással a memória idősekben is javítható.
Az idegrendszerben a kor hatására bizonyos változások mennek végbe, de a legtöbb idegi funkciónak olyan rezervkapacitása van, amely biztosítja a funkciók megmaradását. Az intelligencia és a memória csak igen idős korban vagy betegségben csökken. Az idősek lelassulnak, így több időre van szükség közlekedésükhöz, valamint a környezetükkel való kontaktushoz.
 
 
AZ IDŐSKOR PSZICHOLÓGIÁJA
 
Az ember pszichológiai vonásait öröklött adottságai és szerzett tulajdonságai határozzák meg. A kezdeti évek „imprinting” („bevésés”)-szerű behatásai, a szocializáció, majd a tanulás évei után alakul ki a fiatal felnőtt viszonylag stabil személyiségszerkezete, amely a későbbi élettapasztalatok hatására bizonyos határon belül tovább módosul. A felnőttszerep teljesítése, a munkavállalás, a saját család alapítása, a gyermeknevelés mellett a legtöbb embernek nem marad ideje személyisége tudatos fejlesztésére, az többnyire spontán alakul. Általában a nyugdíjazás, illetve az aktív tevékenyégtől való visszavonulás előtti években tudatosul az öregedés gondolata. Ezen élmény feldolgozásának mikéntje meghatározó lehet az egyén pszichéjének alakulására a következő évtizedekben. Ha tehát valaki ennek kapcsán tanácsra, segítségre szorul, akkor előnyös, ha azt e folyamat kezdetén kapja meg.
Senki sem jellemezhető csak pozitív vagy csak negatív személyiségtulajdonságokkal. Mindenkiben vannak olyan vonások, amelyek a közfelfogás nem tart pozitívnak. Ezeket az egyén, többnyire ösztönösen, igyekszik pozitívba fordítani, vagy elnyomni magában. Erre idősebb korában egyre kevésbé képes: így lesz a beosztóból fösvény, a rendszeretőből kényszeres, az óvatos körültekintőből paranoid. Ezt a jelenséget nevezik a személyiségvonások akcentuálódásának.
Gyakran kíséri az öregedést bizonyos, egyénenként eltérő mértékű pszichés „rigiditás” (merevség) kialakulása, az új befogadásának nehezítettsége. A rendes körülmények között a mindennapi élethez elengedhetetlen sztereotípiák ugyanakkor az idős emberek egy részénél túlzott szerepet kezdenek játszani.
 
Időskorban leggyakrabban érintett pszichés működések:
-        memória
-        ítélőképesség
-        intellektuális teljesítmény
-        hangulati élet
-        tájékozódás.
 
Az öregedéssel járó pszichés változások bármelyike fokozatosan kóros mértéket ölthet. Ez hátrányos az egyénre, és elviselhetetlen illetve veszélyes a környezetre. A memória, az ítélőképesség és az intellektuális teljesítmény romlása, a hangulati élet labilissá vagy sekélyessé válása egyénenként különböző ütemben és mértékkel, de csaknem mindenkit érint. A „bölcs öreg” a megmaradó kevesebbel képes jól gazdálkodni. Az átmenet az egyértelműen kóros állapotok felé folyamatos, éles határvonal itt sem húzható a „normális” és a beteg közé. A tájékozódás zavarainak megjelenése már a kóros állapot jelének tekinthető.
Az öregedő embert számos kedvezőtlen környezeti hatás éri: nyugdíjazás, veszteségek (a presztizs, az anyagiak, az emberi kapcsolatok, a fizikai és szellemi teljesítmény, az autonómia, az önértékelés terén), lebecsülés a környezet részéről, izoláció, a betegségek sokasodása, idősotthonba való kényszerülés stb. Ezek romboló hatását kevéssé tudja csökkenteni azáltal, hogy próbálja ezeket nem tudomásul venni. A fizikai és szellemi aktivitás tudatos fenntartása, új közösségi vagy családi funkciók vállalása, hobbi űzése sokkal többet segíthet kompenzálásukban. A kedvezőtlen hatások ellenére sem a depresszió, sem a demencia nem tekinthető azonban a „normális” öregedés részének.
A család szerepe nem mindig pozitív: az idős embert kihasználják vagy túlkímélik -éreztetik fölöslegességét - ellátása időbeosztási, anyagi, pszichés terhet jelenthet.
A jó családi kapcsolatok sok segítséget adhatnak az öregedés elviseléséhez, bár a többgenerációs, hagyományos öreg-szerepköröket felkínáló családok ma már ritkák. Amennyiben a felsorolt pszichés változások jelentkeznek, a család is támogatásra szorul. Fontos megértetni a hozzátartozókkal, hogy azok a kellemetlen jelenségek, amelyeket az idős személy produkál, betegségéből fakadnak. A magányos idősek helyzete nehezebb: céltalanok, kiesnek a napi ritmusbál, nélkülözik a fizikai és lelki támogatást.
 
 
TÁPLÁLKOZÁS IDŐSKORBAN
 
Az aktív munkából történő kiesés, az életmódváltozás, az időskori betegségek fizikai aktivitást csökkentő hatása az energiaszükséglet csökkenésével jár. Időskorban a fehérje-, zsír-, szénhidrát-felszívódás zavartalan marad. A változatlan, vagy akár fokozott kalória-bevitel így hízáshoz vezethet, ami tovább ronthatja az állapotot. Az izomtömeg csökkenése mellett a hízás elsősorban a törzsre történik. Az idős korukra fizikai aktivitásukat megőrző egyének testsúlya inkább csökken, izomtömegük megtartott (vagy alig csökken), alapanyagcseréjük, energiaforgalmuk változatlan (vagy alig csökken).
Idősekben táplálkozási hiányállapot alakulhat ki, ha a táplálékfelvétel mértéke tartósan csökken étvágytalanság miatt. Okai: a fogak hiánya, a rágóizmok gyengülése, Parkinson-kór okozta nehezítet rágás, az ízlelés és szaglás romlása, a műfogsor, valamint egyes gyógyszerek ízérzést, szaglást csökkentő mellékhatása.
Egyes betegségekben valamint egyes (antikolinerg) gyógyszerek hatására csökken a nyálelválasztás. Kóros ízérzést számos gyógyszer valamint hiánybetegség is okozhat. A szegénység, az időskorban gyakori elszigetelődés, a mentális zavarok (depresszió, demencia, alkoholizmus) mellett a táplálék elkészítésének nehézségei, mobilitási problémák, feledékenység is előidézhetik az étkezések elmaradását. A jóléti államokban leggyakrabban valamilyen emésztőszervi megbetegedés áll az alultápláltság hátterében. A megfelelő és az alultápláltság között időskorban éles határvonalat nem lehet vonni, mivel jelentősek az egyéni különbségek a szomatikus, mentális, anyagi és szocio-kulturális viszonyok között.
Amennyiben szükséges, a táplálkozás mennyiségi és minőségi jellemzőit egyénre szabott módon kell meghatározni (fizikai aktivitás, betegségek, általános állapot, konyhatechnika, ízesítés, étkezések ideje). Az egészséges idősek étrendjét pusztán az életkor miatt nem kell módosítani. Az életmód és az egészségi állapot változása azonban a táplálkozás és az étrend tudatos újratervezését igénylik. A túlsúlyos idősek radikális fogyókúrája azonban nem ajánlható. A kalória-bevitel hirtelen csökkentése (a sokszor) tünetmentes koszorúsér-betegség esetén akár malignus (rosszindulatú, halálos kimenetelű) szívritmuszavarhoz is vezethet a negatív fehérjeegyensúly miatt a szérumban felszaporodó szabad zsírsavak hatására. A hosszú fogyókúra próbatétele ugyanakkor jelentősen befolyásolja az életminőséget, ezért a várható hasznot mérlegelni kell. Cukorbetegségben az életkilátások jobbak és a várható élettartam is hosszabb, ha sikerül a testsúlyt csökkenteni. A cardiovascularis (szív-érrendszeri) katasztrófák megelőzése érdekében folytatott fogyókúrák ráfordítás/haszon mérlege nagy egyéni különbségeket mutat. Mérlegelendő, hogy szigorú diétát preventíve (megelőzésképpen) érdemes-e bevezetni. Valószínűleg kisebb a várható haszna, mint a vele járó szorongás és kellemetlenségek negatív hatása, még akkor is, ha az idős beteg be sem tartja. Megkísérlése mindenesetre indokolt. Konkrét betegség vagy kóros állapot miatt szükséges diéta feltétlenül bevezetendő, ehhez meg kell szerezni a beteg hozzájárulását. A beleegyezés híjával a felelősség kérdése a beteggel (ha lehetséges) és családjával tisztázandó.
Cardiovascularis megbetegedések esetén gyakori, kisebb étkezésekkel, monoszacharidokban (egyszerű cukrokban) szegény étrenddel megelőzhetők a postprandialis hypotensio (étkezés utáni vérnyomásesés) következményei: agyi és koszorúsér keringési zavarok, syncope, collapsus, angina.
A rostokban gazdag étrend székrekedés, diverticulosis esetén javasolt. Ha a folyadékbevitel elégtelen, a rostok vízfelvétele is csökken, és ez a székrekedést fokozhatja.
A rágás és nyelés zavarai esetén célszerű folyékony-pépes étrendet biztosítani a megfelelő kalória-bevitel érdekében, csökkentve az egyszeri étkezés mennyiségét, növelve gyakoriságát. Az ízérzés csökkenése az ételek markánsabb ízesítésével kompenzálható.
Az elszigetelődésre hajlamos idős emberek étkezési szokásainak és kedvének megőrzése a közös étkezésekbe történő tudatos bevonásukkal oldható meg. Az önellátó életmód fokozatos feladása során a megértő gondoskodás többet jelent az élet minősége szempontjából, mint bármilyen diétás rendszabály.
 
 
A LEGYENGÜLT IDŐS EMBEREK ÉS AZ ÖT „I”
 
A szervrendszerek homeosztatikus tartalékának folyamatos beszűkülésével kell számolni a 35-40 életévtől kezdve, mely azonban önmagában nem jelent betegséget, mivel a szervezet összrendszer-kapacitásában a kiegyenlítődések biztosíthatók, így relatív egyensúlyi szintek alakulhatnak ki. Az egyik szervrendszer funkciócsökkenése független lehet a többi szerv­ rendszer változásától, és ezt diéta, környezeti hatások, személyes szokások befolyásolják.
A legyengült (esendő) idős személyek azonban bizonyos állapotok kialakulására hajlamosak, melyeket összefoglalóan a geriátriai „öt I”-nek neveznek: (1) intellektuális hanyatlás, (2) immobilitás, (3) instabilitás, (4) inkontinencia és (5) iatrogén (orvosi-egészségügyi) (gyógyszer)ártalmak.
 
 
Intellektuális hanyatlás, demencia
 
A demencia az intellektuális funkció szerzett, tartós és progresszív (előrehaladó, fokozódó) károsodása, melyben a mentális (szellemi) tevékenység alábbi területei közül legalább három sérül: beszéd, emlékezet, térbeli tájékozódás, érzelmi magatartás vagy személyiség, és kognitív (gondolkodó) funkciók (számolás, elvonatkoztatás, ítélőképesség stb.).
 
A demencia korai tünetei közé tartoznak: a figyelem tartósságának csökkenése, a koncentrálóképesség károsodása, bizonyos személyiségváltozások és a feledékenység. Fizikai vagy érzelmi megterhelések során a családtagok gyakran észreveszik e változásokat. A betegség előrehaladtával a számolási képesség csökken, a szavak megtalálása nehézkessé válik, a szokásos tevékenységek (mint pl. az öltözködés, főzés és a pénz kezelése) nehézségekbe ütköznek, majd súlyos memóriaveszteség, végül teljes tájékozódási zavar és társadalmi visszavonulás következik be.
Az időskori demenciák többsége (60-70%) Alzheimer típusú és 15-20%-a az úgynevezett multiinfarktusos (sokszoros infarktus) (arterioscleroticus) demencia.
Számos demenciát utánzó, zavartsággal járó állapot kezelhető okait kell elkülöníteni, azonban a kezelhető okok ritkák. Zavartságot okozhat pl. számos gyógyszer (nyugatatók, altatók, vérnyomáscsökkentők, fájdalom- és lázcsillapítók). Időskorban a depresszió gyakran demenciát utánoz, vagy enyhe demenciára rakódhat rá. A zavartság a szorongásból és szokatlan környezetben való tartózkodás zavaró hatásából is adódhat. A hallászavar nemcsak társadalmi izolációhoz, hanem helytelen válaszadáshoz is vezet, utóbbit tévesen demencia bizonyítékának vélhetjük. Anyagcsere zavarokkal járó betegségek zavart állapotot okozhatnak. Hormonális eltérések (pl. pajzsmirigy csökkent működése) is zavartságot okozhat. Táplálkozási hiányállapotok, sérülés, agydaganat és akut fertőzések is zavartságot okozhatnak. Akut zavart állapot tüneteivel jelentkezhet az akut szívizominfarktus, a heveny szívelégtelenség és a tüdőembólia. A beszédzavart, beszédképtelenséget okozó agyi értörténés (stroke) gyakran demenciával téveszthető össze.
A dementált idős beteg ellátásában az első fontos lépés a zavart állapothoz hozzájáruló, kezelhető tényezők keresése. Kezelhető betegség esetén ennek megfelelő kezelést kell alkalmazni, mely olykor drámai javulást eredményezhet. A kezelés azonban csak ritkán hoz teljes gyógyulást. A kezelés során fel kell függeszteni a nem feltétlenül szüksége gyógyszerek szedését. Gondoskodni kell a beteg kényelméről és biztonságáról. Ha csak lehetséges, tegyük lehetővé a beteg számára, hogy saját környezetében maradhasson. Biztosítani kell a megfelelő táplálék- és folyadékbevitelt. Kezelni kell a társuló betegségeket.
 
 
Immobilitás(ágyhoz- vagy székhezkötöttség)
 
Idősekben az immobilitás fő okai a gyengeség, az ízületi- és izommerevség, a fájdalom, a szédülés (bizonytalanságérzés) és a pszichológiai problémák. A gyengeség az aktivitás hiányából, az alultápláltságból, az elektrolitzavarokból, a vérszegénységből, az ideggyógyászati megbetegedésekből vagy izombetegségekből következhet. Időskorban a merevség leggyakoribb oka az arthrosis (az ízületek kopásos elfajulása), de e korcsoportba előfordulhat reumatoid arthritisz és köszvény is. Az idős emberekben gondolni kell a reumás izomfájdalom lehetőségére, amennyiben fájdalom és merevség jelentkezik (különösen a medence- vagy vállövben) és társuló általános tünetek is találhatók.
A beteget mozgásképtelenné teheti a fájdalom, akár csont, (pl. csontritkulás, csontlágyulás, áttétes csontdaganat, baleset), akár ízületi (reumás izomfájdalom, érszűkület okozta klaudikáció) eredetű. Gyakori ok a láb elváltozása, pl. a talpon lévő szemölcs, fekély, bütyök, bőrkeményedés és benőtt köröm. Ezen elváltozásokat gyakran nem megfelelő cipő okozza.
Az immobilizáció lényeges oka lehet a bizonytalanságérzés és az eleséstől való félelem. Bizonytalanságérzés származhat az általános legyengülésből, ideggyógyászati okokból (pl. stroke, cukorbetegség, alkoholizmus vagy alultápláltság miatti perifériás idegkárosodás, egyensúlyérzékelő szerv és kisagyi károsodás), nyugtalanságból vagy gyógyszeres kezelésből, illetve felléphet tartós ágynyugalmat követően. Bizonyos pszichológiai állapotok, úgymint szorongás, depresszió immobilizációt okozhatnak, vagy ahhoz hozzájárulhatnak.
A beteget mozgásképtelenné tehetik iatrogén tényezők is, különösen a túlzott ágynyugalom és gyógyszeres kezelés.
 
Az általános kezelés célja a mozgásképtelenség esetleges okának, az alultápláltságnak, az anémiának és az elektrolitzavaroknak a korrekciója. A beteg otthoni biztonságos közlekedését lehetővé teheti korlátok felszerelése, az ágy magasságának csökkentése, és csúszásgátló gumival ellátott, megfelelő magasságú karosszékeke biztosítása. A házon kívüli sétákhoz megfelelő méretű botra vagy járókeretre lehet szükség. Alapvető a láb ápolása, beleértve a megfelelő cipő és zokni viselését.
El kell kerülni a túlzott ágynyugalom veszélyeit. Az immobilizáció súlyos és olykor életet veszélyeztető szövődményeinek ellátásában a legjobb módszer a megelőzés. Amikor a beteg székhez vagy ágyhoz kötött -a beteg mozgáskorlátozottságától függetlenül- ajánlanunk kell a megfelelő, rendszeres aktív torna végzését.
 
Szövődmények ellátása.
1.          Felfekvések (decubitus) kialakulása az immobilitás súlyos szövődménye. Megelőzéséhez a bőr gyakori és gondos megfigyelése szükséges, különösen a nyomáspontok fölött. A bőrt szárazon és tisztán kell tartani. A súlyosan leromlott betegek számára esetleg speciális ágyneműk (pl. speciális felületű habszivacs-matrac), illetve légágy vagy vízágy szükségesek. Ha beteg székhez kötött, a bőrt a farkcsont és az ülőgumók fölött kell naponta megtekinteni. Alapvető az alultápláltság és az anaemia rendezése.
2.          Csontritkulás, izomgyengeség és izomsorvadás - Fontos a fokozatos tornáztatás és a korai mobilizáció.
3.          Kontraktúrák - Ezek a teljes mozgástartományban végzett tornagyakorlatok korai bevezetésével elkerülhetők. Az immobilis beteg kiültetése nem elegendő. Ha az alsó végtagokat nem tornáztatjuk rendszeresen, 90 fokos térdkontraktúra (ízületi zsugorodás) alakulhat ki.
4.          Vénás trombózis - fekvő betegek esetén fontos a boka gyakori hajlítgatása, továbbá lényeges a rugalmas harisnyák (pólyák) alkalmazása, a folyadékhiány rendezése és a korai mobilizálás.
5.          Inkontinencia - Immobilis idős betegek, ha nem tudnak kijárni a WC-re, illetve, ha az ágytál vagy a kacsa egyszerű elérhetősége nem biztosított, gyakran inkontinencia téves látszatát keltik. Ezt a funkcionális inkontinenciát meg kell előzni, mivel pszichés hatása kétségbeejtő, továbbá fennáll a bőr felázása, a felfekvések és másodlagos bőrfertőzések veszélye. Helyes a beteget gyakran vizeltetni, lehetőleg inkább fürdőszobában vagy szobaWC-n, mint ágytálon. Hacsak lehet, kerülni kell a beteg lekötözését és „bedeszkázását”.
 
 
Instabilitás(Fizikai bizonytalanság, elesés, bizonytalan járás)
 
Az idős betegek, különösen a nők számára jelentős probléma az elesés. Az anamnézisből gyakran nehéz megállapítani, hogy mi okozta az elesést. Ha a beteg bizonytalan abban, hogy mi történt, gyakran azt mondja: „biztos megbotlottam”.
Az idősek elesésének eredetét gyakran osztják fel intrinsic (belső) és extrinsic (külső, környezeti) okokra. A korfüggő általános élettani károsodások, amelyek fokozhatják az elesés veszélyét, a következők: gyengült látás, általános gyengeség, túlzott ágyhozkötöttség, a korrekciós reflexek károsodása és felálláskor a test fokozott kilengése. Minél idősebb, legyengültebb és dementáltabb a beteg, annál valószínűbb, hogy el fog esni. Idősekben a következő lényegesebb specifikus tényezők okozzák az eleséseket:
Környezeti: Az otthoni környezet (különösen a fürdőszoba) gyakran veszélyeket rejteget, főként akkor, ha a beteg mozgáskorlátozottságban szenved. Veszélyforrások közé tartozik a csúszós padló, a laza vagy elhasznált szőnyeg, a kilazult szerelvények és telefonzsinórok, a rossz megvilágítás, a meredek lépcső, továbbá korlát hiánya az előszobában, a fürdőszobában és a lépcsőknél. Mindezek még veszélyesebbek, ha a beteg laza papucsot visel, vagy zokniban járkál, illetve ha nem megfelelően használja a segédeszközöket, mint pl. a botot vagy járókeretet. A véletlenszerű elesések feltehetően gyakoribbak, mint a betegségekkel kapcsolatosak.
Összeesések: Ezek bevezető tünetek és az eszmélet elvesztése nélkül jönnek létre, feltehetőleg a posturális reflexek hirtelen kiesése következtében. A beteg rendszerint hátrafelé esik el. A talpra gyakorolt nyomásinger gyakran segíti a betegeket a felkelésben.
Eszméletvesztés, syncope, vertigo: Ilyen rosszullétek cerebrovascularis vagy cardiovascularis (agyér vagy szív-érrendszeri) betegség (pl. aritmiák, aorta-szűkület, felállást követő vérnyomásesés) következményei lehetnek.
Járás- és egyensúlyzavarok: idegrendszeri, kisagyi betegségek következményei lehetnek. A Parkinson-betegségben szenvedők a merevség miatt eshetnek el, valamint a gyorsuló lépések során a rendellenes súlypont következtében („csoszogó léptekkel testének súlypontja után szalad”).
Alkohol: Idős személyben az elesések okai között gyakran figyelmen kívül hagyjuk a túlzott alkoholfogyasztást. Az intoxikált állapotban bekövetkező eleséseket a beteg elfelejtheti vagy letagadhatja, és a keletkező koponyaűri vérzés észrevétlen maradhat.
Gyógyszerek: Bármely gyógyszer, mely ortosztatikus hypotensiót (felállás utáni vérnyomásesést) (pl. nyugtatók, vérnyomáscsökkentők), aritmiát (depresszió elleni szerek), szédülést vagy szédülékenységet, rigiditást (merevséget), túlzott szedációt (nyugtatást) vagy zavartságot okoz, az egyensúlyt befolyásolhatja, és eleséseket idézhet elő. Amikor csak lehetséges, helyes elkerülni a nyugtatók-altatók alkalmazását.
Urogenitális tényezők: Időskorban az elesések fel nem ismert tényezője lehet az erős vizelési inger (különösen éjszaka), az erőltetés és a mictiós syncope (vizeletürítéskor jelentkező ájulás).
Látás: A gyengült látás az elesések jelentős rizikófaktora.
 
Az elesések szövődményei
Az idős betegben az ismételt eleséstől való félelem a magabiztosság és a függetlenség elvesztésének lényeges tényezője. Eleséskor a leggyakrabban a csukló, a combnyak és a csigolyák törnek. Ezek előfordulása vékony alkatú nőkben nagyobb. Combnyaktörésben szenvedő idős nőkben a halálozási arány magas (1 éven belül kb. 20%), különösen, ha már a törés bekövetkezte előtt legyengültek voltak.
Az elesések egyik kezelhető szövődménye a subduralis haematoma (kemény agyburok alatti bevérzés), mely azonban könnyen észrevétlen maradhat. Ennek lehetőségét minden olyan idős betegben figyelembe kell venni, aki friss neurológiai (ideggyógyászati) tünetekkel (beleértve a zavartságot) jelentkezik.
Az elesést követően előfordulhat a beteg életét veszélyeztető kiszáradás, elektrolitzavar és kihűlés is.
 
Megelőzés és ellátás
Az elesés és a következményes sérülés, rokkantság és az esetleges intézeti elhelyezés kockázata csökkenthető az elesésre hajlamosító tényezők lehetőség szerinti kiiktatásával. A szürkehályog-műtét vagy a fénytörési hibák korrekciója javíthatja a látást. Az alsó végtag izmai fokozatosan, rendszeresen végzett tornagyakorlattal általában megerősíthetők. Ha a beteget megtanítjuk arra, hogy csak lassan változtassa meg testhelyzetét (fekvésből való felülés, ülésből történő felállás), megelőzheti a szédülést és az eleséseket.
A beteg magabiztosságára jelentős hatással lehet, ha megtanítjuk, hogyan keljen fel elesés után, ha egyedül van.
Nőkben a törések veszélyét csökkenti a menopauza körüli időszakban elkezdett csontritkulás elleni kezelés, mely a csontvesztés megakadályozása vagy lassítása útján hat.
A gyógyszerek alkalmazását -különösen az altató-nyugatatószerekét- amikor csak lehet kerülni kell.
Ellenezzük a túlzott mértékű ágynyugalmat.
 
 
 
Vizelet Inkontinencia
 
A hólyag-szabályozás elvesztésének nagy a pszichés és társadalmi jelentősége, a beteg életvitelét jelentősen ronthatja. A beteget gyakran egyszerűen megbélyegzik a vizelet-inkontinencia diagnózisával, és meg sem kísérlik elkülöníteni típusát, átmeneti vagy krónikus voltát, és bevezetni a megfelelő kezelést. Fontos elkülöníteni az átmeneti és a krónikus inkontinenciát:
 
Átmeneti
§ Látszólagos, hamis
o   „bedeszkázás”
o   a beteg lekötözése
o   a nővérhívó elérhetetlen
o   kommunikációs nehézségek
§ gyógyszeres
o   vizelethajtók
o   nyugtatók, altatók
o   antikolinerg gyógyszerek
§ húgyúti fertőzés
 
Krónikus
§ detrusor instabilitás
§ túlfolyásos inkontinencia
§ stress és sürgetés okozta inkontinencia
 
Látszólagos (funkcionális) inkontinencia
Kórházi betegekben az inkontinencia feltehetően leggyakoribb oka az, hogy a beteg képtelen hosszú késlekedés (várakozás) nélkül kijutni a fürdőszobába. Amikor a vizelet-inkontinencia első alkalommal előfordul a kórházban, ne gondoljuk, hogy a beteg intézeti gondozást igényel, ugyanis a probléma otthonában megszűnhet. A WC-használat megkésése összefüggésben lehet a nővérhívó elérhetetlenségével, a beteg lekötözésével, „bedeszkázásával”, az immobilitással, a kommunikációs nehézségekkel vagy az általános leromlással. A gondot fokozhatják a gyógyszerek (pl. altató-nyugtatószerek, vízhajtók).
Gyógyszer okozta inkontinencia
A vízhajtók, különösen lefekvés előtt bevéve, valamint az altató-nyugtatószerek éjszakai inkontinenciát okozhatnak. Az antikolinerg szerek (a hólyag záróizmának tónusát fokozva) vizelet-rekedést és túlfolyásos inkontinenciát (paradox ischuriát) hozhatnak létre, főként férfiakban.
Akut húgyúti fertőzés
A súlyos hólyaghurut gyakori és sürgető vizelési ingert okozhat, és időskorban olykor inkontinenciát.
Faeces impactatio
Immobilis idős betegben a vizelet-inkontinencia gyakori oka a széklet impactatiója (székletrög beékelődése). Gondolni kell erre, amikor a széklet-csorgás és vizelet inkontinencia együtt, s nem túl régóta jelentkezik. Ez a vizelet-inkontinencia-forma egyszerűen kezelhető.
 
Detrusor instabilitás (spasztikus hólyag, neurogén hólyag - a neurogen (idegi) gátlás hiánya)
Az Alzheimer típusú szenilis demenciában szenvedő betegekben a krónikus inkontinencia leggyakoribb oka a neurogén hólyag. A hólyag térfogata kicsi, és a nem gátolt detrusor (hólyagösszehúzó)-izom összehúzódások vizelet-inkontinenciához vezetnek.
Túlfolyásos inkontinencia (iscuria paradoxa)
Ez idős betegekben jóindulatú prosztata-megnagyobbodás és részleges hólyag-ürülési akadály esetén fordulhat alő. Továbbá diabetesben látható nagy, neuropathiás hólyag következménye is lehet. Az antikolinerg szerek (pl. atropin, depresszióellenes szerek, antihisztaminok) vizelet-rekedést és ennek következtében paradox ischuriát (túlfolyást) okozhatnak.
Stress inkontinencia
Menopauza utáni nők gyakori problémája, mely az ösztrogén hiányának, a húgycső és a hüvely sorvadásának vagy a kismedence-alap elernyedésének (méhsüllyedés) lehet a következménye.
 
Terápia
Alapvető a pontos diagnózis, mivel számos vizelet-inkontinenciával járó betegség gyógyítható.
Funkcionális inkontinencia
Alapvető, hogy az ágyhoz- vagy székhezkötött beteget gyakori széklet- és vizeletürítésre bíztassuk. A szobaWC gyakran inkább ajánlható, mint az ágytál, vagy az ágytól távollévő, zárt WC használata. A folyadékmegszorítás -különösen az esti kávé vagy tea mellőzése- segíthet.
Gyógyszer okozta inkontinencia
Kezelésében az első lépés az esetleg inkontinenciát okozó összes gyógyszer áttekintése. Hacsak lehetséges hagyjuk el őket, vagy csökkentsük adagjukat. Az esti inkontinencia megelőzésére kerüljük el (hacsak lehetséges) az esti vízhajtó-adást. Tartózkodjunk a beteg erős gyógyszeres nyugtatásáról.
Húgyúti fertőzés
A fertőzések inkább következményei, mint okai az inkontinenciának, de mindkét esetben kezelendők.
Faeces impactatio
A székletrögöt ujjal szét kell törni vagy sigmabél-tükrözéssel el kell távolítani. Ismételt képződését rendszeres WC-használattal, a folyadék, rost és aszalt gyümölcsök bevitelének növelésével és enyhe székletlazítók, enyhe hashajtók és térfogat-növelő szerek használatával el kell kerülni. Épp ilyen fontos, hogy fokozzuk a beteg fizikai aktivitását, ha lehetséges.
Detrusor instabilitás
A funkcinális inkontinencia kezelésében említett általános módszerek itt is fontosak. Antikolinerg szerek alkalmazása (pl. Ditropan) hatásos lehet, idős betegekben azonban nagyobb a mellékhatások jelentkezésének veszélye.
Ha szenilis hüvelygyulladás is fennáll, az ösztrogénterápia segíthet.
Túlfolyásos inkontinencia
A szűkületet okozó jóindulatú prosztata-túltengést műtéttel kell megoldani. Az antikolinerg szereket el kell hagyni, vagy adagjukat csökkenteni kell. Bíztassuk a beteget gyakori WC-használatra.
Stress inkontinencia és kismedence-alap elernyedés
Ösztrogénterápia alkalmazása. Kismedence-alap elernyedés esetén meg kell kísérelni a kismedence-alap izomzatának megerősítését célzó gyakorlatok végzését. A súlyos kismedence-alap elernyedés és hólyagsérv műtéti megoldást igényelhet.
 
 
„Iatrogen” gyógyszerhatások
 
Idős betegekben nagyobb valószínűséggel fejlődnek ki gyógyszermellékhatások, mint fiatal vagy középkorú felnőttekben. Ennek számos oka van. A felszívódás megváltozásának rendszerint nincs klinikai jelentősége. A gyógyszerek kiürülése azonban gyakran kifejezetten csökken, ami részben a vese vérátáramlás és a szűrletképződés csökkenésének, részben a máj csökkent eltávolító képességének a következménye. A gyógyszerek eloszlási terei is változnak, mivel időskorban a szervezet össz-vízmennyisége kevesebb, és a test zsírtartalma relatíve növekszik. Így a vízoldékony gyógyszerek koncentrációja nő, és a zsíroldékony szerek lebomlási ideje hosszabb. Továbbá a vérplazmában az albumin-szint csökken, így néhány gyógyszer fehérjéhez kötött mennyisége kevesebb lesz, és a gyógyszer nagyobb része válik szabaddá, aktívvá. Továbbá valószínű, hogy a többszörös krónikus betegségben szenvedő idős beteg számos gyógyszert kap egyidejűleg. Így valószínűbb, hogy adagolási hibák fordulhatnak elő, különösen, ha a beteg látási-, hallási vagy memóriazavarban szenved.

A beteg számára felírt gyógyszereken kívül, a vény nélkül kapható, illetve a háztartásban mások számára felírt gyógyszerek szedéséből is származhatnak kedvezőtlen gyógyszerhatások.

 

Tovább a 3. részhez >>>

 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.