Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Akut has

2009.02.04

 

Akut has
 
Az „akut has” fogalma egy fenyegető és kifejletében életveszélyes hasi megbetegedést jelöl, mely azonnali cselekvést igényel. Többnyire gyorsan progrediáló tünetegyüttesről van szó, ahol az esetek nagy részében sürgős műtéti beavatkozásra van szükség. Az idő rövidsége miatt a sebész elsősorban érzékszerveire van utalva: megtekintés, tapintás, hallgatózás és nem utolsósorban intuíció. Betegek akut hasi tünetekkel alapvetően és elsődlegesen sebészeti osztályra kell hogy kerüljenek.
 
Kóroktana
A legkülönbözőbb kóroki tényezők vezethetnek az akut has tüneteihez. Lényegében minden etológiai faktor a következő csoportok valamelyikébe sorolható be:
1.      hirtelen fellépő gyulladásos folyamat
2.      üreges szerv perforációja
3.      üreges szerv elzáródása
4.      hasi szervek akut vérellátási zavara
5.      sérülések
6.      masszív intraabdominális, ill. gastrointestinális vérzés
 
 
 

1. táblázat  A heveny hasi katasztrófa leggyakoribb okai
 
A gyomor és béltraktus elváltozásai
Vakbélgyulladás, vékonybél-elzáródás, vastagbél-elzáródás, sérvkizáródás, fekélyperforáció, bélperforáció, vastagbél diverticulitise, gyulladásos bélbetegségek, gyomor-bélhurut, hasi nyirokcsomó-gyulladás,
 
Egyéb hasi szervek elváltozásai
Akut epehólyag-gyulladás és epeútgyulladás, epegörcs, spontán léprepedés, akut májgyulladás, májtályog megrepedése, akut hasnyálmirigy-gyulladás,
 
Urológiai megbetegedések
Vese- és húgyvezetékgörcs, akut vese-vesemedencegyulladás, akut hólyaghurut, veseinfarktus
 
Nőgyógyászati megbetegedések
Méhenkívüli terhesség, petefészektömlő (cysta) megrepedése, megcsavarodása, méhfüggelék-gyulladás, menstruációs görcs,
 
Érbetegségek
Bélfodor ereinek trombózisa, infarktusa, oxigénhiányos (ischaemiás) vastagbélgyulladás, aorta vagy nagyobb artéria aneurizma-repedése
 
Peritoneum (hashártya) elváltozásai
Elsődleges hashártyagyulladás, tbc-s hashártyagyulladás, hasüregi tályog
 
Retroperitoneum elváltozásai
Bevérzés
 
 
 
Tünetei
A megbetegedést előidéző sokféle kórkép meglehetősen egységes kardinális szimptómákat mutat:
  1. rövid idő alatt fellépő heves fájdalom
  2. bélműködés zavara
  3. hányás
  4. az általános állapot rohamos romlása
  5. masszív vérzés esetén ennek klinikai jelei
 
Fájdalom Fontos a fájdalom intenzitásának, jellegének, tartamának, lokalizációjának a tisztázása. Mivel ezekből a beteg szervre következtethetünk.

 

A hasi szervekből kiinduló zsigeri fájdalmat közvetítő idegpályák az üreges szervek falából (bél) és a solid szervek tokjából (máj) indulnak ki. A fájdalom kiváltását idézi elő feszülés, gyulladás, ischaemia (oxigénhiány) vagy az ideg közvetlen érintettsége. A zsigeri fájdalmat a betegek általában a középvonalban észlelik a hasi szervek kétoldali beidegzése miatt.

A testi fájdalom a fali hashártya közvetlen ingerlésével jön létre (genny, epe, béltartalom) és sokkal pontosabban lokalizálható, mivel az idegrostok csak egyik oldalról indulnak ki.
A kisugárzó fájdalomkor a beteg a bántalom helyétől távol jelzi a panaszokat: epehólyag-gyulladásnál a jobb vállban, hasnyálmirigy-gyulladásnál a hátban, rekesz alatti irritációnál (vér, gyomortartalom, levegő) ugyancsak a vállban.

 

A fájdalom eltolódásáról beszélünk, ha az az elsődleges fellépési helyről később egy másik helyre vándorol. Ennek az a magyarázata, hogy az elsődleges zsigeri fájdalom testi jellegűvé, azaz pontosan lokalizálhatóvá válik. Ez egyúttal a folyamat progressziójára is utal.

A fájdalom felléphet hirtelen (gyomor vagy patkóbél perforációja, méhenkívüli terhesség, hasüregi tályog megrepedése), vagy először enyhe formában, mely egyre erősödik (epehólyag-gyulladás, akut hasnyálmirigy-gyulladás, vékonybél-elzáródás).

 

Állandó jellegű a fájdalom a perforált fekélynél, vagy átfúródott féregnyúlványnál, míg görcsös jellegű (colica), ha az egyes rohamok között fájdalommentes intervallumok jelentkeznek. Ez abból adódik, hogy a simaizom-összehúzódások periodikusan lépnek fel: ureterkő, epekőileus. A görcsös jellegű fájdalom fájdalomcsillapítókra általában jól azonnal enyhül, míg az ischaemiás alig befolyásolható. A fájdalom spontán csökkenése vagy akár átmeneti megszűnése nem egyértelműen a javulás jele: üreges szerv perforációja után a beteg rövid időre megkönnyebbülhet.

A hasfalizomzat állandó, reflexes összehúzódott állapota idézi elő a „defense musculaire”-t (ejtsd: defansz muszkuler), az akarattól független izomvédekezési reakciót. Kezdetben csak a megbetegedett szerv környékére terjed ki az izommerevség, a folyamat tovaterjedésével azonban az egész hasfalat érinti (deszkakemény tapintatú). Oka a hashártya körülírt vagy diffúz gyulladása. Ilyen késői stádiumban már a has nem betapintható és így a tapintás (palpatio) nem ad útbaigazítást az elsődleges megbetegedésre vonatkozóan.
 
A bélműködés zavara. A hashártya izgalmát kiváltó okok (pl. perforáció, vérzés) a gyomor-béltraktus reflexes bénulását idézik elő. Hallgatózás során a bélhangok hiányoznak, a has meteoristikus (puffadt, gázos). Fokozott a peristaltica gyomor-bélhurutban, vagy ha vér van a belekben. Fokozott perisztaltikával próbálja a bél a mechanikus akadályt legyőzni (bélelzáródás-ileus). Ha bélizomzat kimerült, halott csendet észlelünk a has fölött (néma has).
 
Hányás. Hasi megbetegedéseknél sokszor a fájdalom után jelentkezik a kezdeti reflektorikus hányás. Máskor viszont éppen a betegség előrehaladott stádiumában, a mechanikus elzáródás okozta pangás következtében (ileus) hány a beteg. Vérhányást látunk a felső gyomor-bélszakasz vérzéseinél.
 
Az általános állapot rohamos romlása a hasi megbetegedések súlyosságának függvényében jelentkezik. A láz, tachycardia, a keringési viszonyok (sokk), a légzés mind egy-egy paraméter a beteg állapotának megítélésében. Gyors progressio azt jelenti, hogy a folyamat már nem lokalizált és az egész szervezetet érinti. Az általános állapot segít a prognózis megítélésében is.
 
Masszív vérzésnél a vérzéses sokk képe dominál: sápadtság, hideg veríték, acrocyanosis, tachycardia, hypotonia. A vér a hashártyára kerülve kémiai irritációt idéz elő: hasfali feszesség, hányinger, hányás, reflexes béltónustalanság jelentkezik. Nagyobb szabad vérgyülemnél tompulatot észlelünk.
 
Az akut hasi kórképek tehát gyorsan kifejlődő, súlyos lefutású, sürgős műtétet igénylő elváltozások. A gyógyulás valószínűsége csökken, ha a kórisme késlekedik, a műtét késik vagy elmarad. Ezért ezekben az esetekben a sebész legfontosabb feladata annak eldöntése, hogy a beteget sürgősen meg kell-e operálni, vagy szoros megfigyelés alatt kell-e őt tartani.
A heveny hasi kórképek, hasi katasztrófát okozó elváltozásokat tüneti és gyakorlati szempontból a következők szerint csoportosíthatjuk:
 
1.      heveny hashártyagyulladáshoz vezető betegségek,
2.      a gyomor-bélrendszer passzázszavarai,
3.      masszív gastrointestinalis (gyomor-bélrendszeri) vérzések
4.      hasüregi sérülések és vérzések a szabad hasüregbe
 
1.      Hashártyagyulladás (peritonitis).
A hashártyagyulladás felismerése a kezdeti tünetekből a sebészeti diagnosztika egyik fontos feladata. A heveny hashártyagyulladás okai igen változatosak, kiindulhat:
  • Valamelyik hasüregi szerv gyulladásából (féregnyúlványlob, epehólyag-gyulladás, petefészek-gyulladás stb.)
  • Üreges szervek átfúródása következtében (a hashártyára kerülő fertőző vagy izgató tartalom következtében: gyomor- és bélperforáció, epehólyag-perforáció stb.)
  • Haematogén fertőzés következtében
  • Külvilág felől jövő fertőzés miatt (áthatoló hasűri sérülést követően)
  • Hasűri műtét után (posztoperatív peritonitis: varratelégtelenség, duodenumcsonk, appendixcsonk kinyílása miatt)
 
A hashártyafelület gyulladása vérbőséggel jár. Ennek következtében víz, elektrolitok, fehérje áramlik exsudatumként a szabad hasüregbe. Ezt a folyadék- és elektrolitveszteséget fokozza a peritonitises beteg hányása. Ugyanakkor a peritonealis felszínről, a pangó belekből jelentős mértékű bakteriális toxin is szívódik fel. Kifejlődnek tehát a hypovolaemiás és egyben szeptikus jellegű sokk keringési és anyagcsere-jelenségei. A következményes keringési elégtelenséget alacsony perctérfogat, pulzusszaporulat, vérnyomáscsökkenés jellemzi. Hypoxia (oxigénhiány) alakul ki a vesékben és a hasi zsigeri szervekben. Acidosis, oligo- majd anuria alakul ki. Ha megfelelő terápia mellett a kellő perctérfogat és vérnyomás nem tartható fenn, akkor az anyagcsere károsodása miatt beáll a halál.

 

Az általános hashártyagyulladás tünetei. A fájdalom kezdetben a peritonitist kiváltó okra jellemző, majd órák alatt az egész hasra kiterjed, minden mozdulat vagy érintés fokozza. A légzés- és pulsusszám szapora, a légzés mellkasi jellegű. Az egész has fölött diffúz nyomásérzékenység észlelhető, izomvédekezéssel. Gyakori a hányinger, hányás, csuklás. A bélhangok alig hallhatók, legtöbbször paralyticus ileus kialakulása miatt néma a has. A súlyos állapot igen jellemző tünete az ún. facies hyppocratica (Hippocratesi arc) (kihegyezett orr, beesett, sápadt arc, cyanoticus ajak, száraz nyelv).

A kifejlődött peritonitis kezelése összetett. Egyrészt általános, másrészt oki, a peritonitist kiváltó ok műtéti kezelése.

 

Az általános kezelés alapelvei. Erélyes folyadék-, elektrolit-, és fehérjepótlás, parenterális táplálás, a paralyticus ileus miatt gastrointestinalis szívókezelés szondán át, erélyes fájdalomcsillapítás, széles spektrumú antibiotikum adása, a keringés és a légzés támogatása.

A műtéti kezelés célja a fertőzés forrásának megszűntetése (perforáció ellátása, elhalt bél resectiója, appendectomia stb.).
A fertőző góc kiirtása vagy forrásának elzárása mellett igen fontos a hasüreg kimosása, kiöblítése, „kitakarítása”, mert a hasüregbe jutott genny, vér, epe, gyomor-béltartalom további komplikációkat, szövődményeket (pl. körülírt tályogokat) okozhat.
A posztoperatív időszak gondos ellenőrzést igényel. Szakszerű utókezelést alkalmazva, lényegesen megrövidíthető és megkönnyíthető a gyógyulás. A gondos ápolás az elesett betegnél elengedhetetlen.
Légzőtorna szorgalmazása, végtagtorna segíthet a légúti és a thrombosisos szövődmények megelőzésében. A műtéti terület megfigyelése, csövek rendben tartása, azok rendellenességeinek felismerése (vérzés, gennyedés stb.) lehetőséget ad azok rendezésére, korrigálására.
 
2.      A gyomor-bélrendszer heveny passzázszavarai.
A bélelzáródás (ileus) egyike a leggyakoribb hasi katasztrófáknak. Az ileus tünetcsoportot jelent amelynek jellemzője, hogy a béltartalom (gáz, folyadék, bélsár) továbbjutása, kiürülése akadályozott. Ennek következménye a sokszor néhány óra alatt kialakult súlyos hasi katasztrófa, amely ha nem ismerik fel időben, halálhoz vezet.
 
Az ileus keletkezése. A bélpasszázs akadályozottságát igen különböző kóroktani tényezők hozhatják létre. Ezeket a tényezőket három nagyobb csoportba sorolhatjuk:
1.      Mechanikus ileus: a bél űrterét jól kimutatható anatómiai akadály szűkíti be, vagy zárja el. A klinikai gyakorlatban a mechanikus ileusokat két fő csoportba osztják:
a.Strangulációs ileus: a bélelzáródást létrehozó ok (lefűződés, csavarodás, betüremkedés) a bélfodrot is magában foglalja, ér- és idegellátási zavart is okoz. Ennek következtében hamar jelentkezik a bélfal károsodása.
b.Obstrukciós ileus: a bél lumene elzáródik, de a bélfodor nem károsodik. Oka korábbi műtét okozta összetapadás, megtöretés, idegentest, epekő, daganat lehet.
 
2.      Dinamikus ileus: anatómiai elváltozások nélkül, mechanikus akadály nélkül, pusztán a bél működészavara következtében akadályozott a béltartalom továbbjutása. Itt is két csoport figyelhető meg:
  • Spasticus ileus: a bél izomzatának tartós összehúzódása következtében alakul ki (pl. ólom- vagy nikotinmérgezésekben).
  • Paralyticus ileus: a bélfal simaizomzata elernyed, ezért a béltartalom továbbítása megáll. Leginkább peritonitis, akut pancreatitis, reflexes úton epe- és vesekőroham okozhatja.
 
3.      Vascularis ileus: mesenterialis erek thrombosisa, emboliája esetén alakul ki, következményeként megszűnik a bél motilitása, és vele a passzázs anélkül, hogy obstructio lenne.
 
A bélelzáródás kialakulásának mechanizmusa. A típusos bélelzáródás idején a béltartalom pang az akadály fölött. Kezdetben fokozott perisztaltika indul meg az akadály leküzdésére. A bélkacsok kitágulhatnak, abélfal oedemás lesz, keringése romlik. A gyomor, a belek, a pancreas nedvtermalése változatlan, esetleg fokozódhat, ugyanakkor a bélfal felszívóképessége csökkent. Egy idő után a bélfal kimerül, fala elernyed, a perisztaltika leáll. A bélfal áteresztőképessége fokozódik, a hasüregbe transsudatum kerül. Ha nem szűnik meg időben az ileus, a bélfalon át toxikus anyagok kerülnek a hasüregbe. Az elzáródás fölötti bélszakaszból a béltartalom a gyomorba regurgitál, majd hányással távozik a szervezetből. Ez súlyos folyadék- és elektrolitveszteséghez vezet, kiszáradást eredményez. A pangó, rothadó béltartalom, a bakteriális toxinok toxikus állapotot hoznak létre. A folyadékháztartás felborulásából eredő keringési elégtelenséget esetenként még az ún. endotoxin sokk is fokozza.

 

A bélelzáródás jellemző tünetei. Hasi fájdalom hirtelen, váratlanul támad, fokozatosan súlyosbodik és colicák formájában jelentkezik. A görcsök rövid időközönként jelentkeznek, rendkívül hevesek.

Hányinger, hányás reflexesen már az első görcsrohamok alkalmával megjelennek. A fokozódó béltágulat miatt a béltartalom regurgitál a gyomorba, a folyamat előrehaladtával már a hányadék bűzös, bélsár jellegű (miserere). Minél magasabb bélszakaszon van a elzáródás, annál hamarabb jelentkezik a hányás, és annál hevesebb.

 

Széklet-szélürítés hiánya a beteg puffadását, meteorismusát eredményezi. Eleinte megtévesztő lehet átmeneti székletürítés, amely az elzáródás alatti területről származik. Ha az elzáródás alatti bélszakasz kiürült, a széklet- és szélürítés megszűnik.

Az ileus kórisméje felállításához nagy jelentőségű a gondos anamnézis, a fizikális vizsgálat, továbbá a radiológiai vizsgálat. Típusos kép esetén az ileusos beteg arca beesett, nyelve száraz, lepedékes, bőre száraz, tónustalan. A has eleinte betapintható, majd fokozatosan puffadtá, feszessé válik. Az érzékenység némelykor az elzáródás helyén, máskor diffúzan észlelhető. A has hallgatózásakor erőltetett bélzörejek hallhatók, később ezek megszűnhetnek, a has „néma” lesz.
Előrehaladott esetben a tágult, nem perisztaltikázó belekben loccsanás hallható, ami a pangó béltartalom zöreje. Végbélvizsgálatnál laza záróizom, üres ampulla található.
A kórismében a fizikális vizsgálatokon kívül legértékesebb a radiológiai vizsgálat. Lehetőleg álló helyzetben natív hasi átvilágítást kell végezni. Ileus esetén a felgyülemlett béltartalom a lumen szélességében vízszintes nívókkal helyezkedik el az elzáródás fölötti bélszakaszban.
 
A bélelzáródás kezelésének lépései, teendői.
  1. Gastrointestinalis szívókezelés. Célja a tehermentesítés. Történhet egyszerű duodenumszondával, vagy a vékonybélbe juttatott speciális szondákkal.
  2. A folyadék- és elektrolitháztartás helyreállítása. Még a műtét előtti időben megkezdhető és a posztoperatív kezelés egyik fő feladata.
  3. Az intestinális elzáródás megszüntetése műtéttel. Az alkalmazott műtét a talált előidéző oknak megfelelő. A célja: megszüntetni az elzáródást, helyreállítani a bélpasszázst.
  4. A fertőzés és következményeinek kezelése. Valamennyi ileus alkalmával a pangó béltartalom felől nagy mennyiségű baktérium kerülhet a szervezetbe. Korai antibiotikus kezelés megvédheti a szervezetet a fertőződéstől.
 
A műtét utáni szakban is folytatni kell a szívókezelést. A szondán át ürített folyadék mennyiségét pontosan regisztrálni kell, hogy meg lehessen tervezni a beadandó folyadék mennyiségét. A bélműködés rendeződéséig szájon át semmit sem szabad adni. A székletet beöntésekkel, bélmozgatók adásával kell rendezni. A bélpasszázs beindulása után fokozatosan megkezdhető a szájon keresztül történő táplálás. A bélműködés rendezését segíti a lehetőség szerinti korai mobilizálás, gyógytorna is.

Az ileusok tárgyalásánál szólni kell egy gyakori sebészeti elváltozásról, a korai posztoperatív ileusról.

Köztudott, hogy hasűri műtétek után a peritoneális izgalom következtében a gyomor-bél rendszer működése átmenetileg csökken vagy szünetel, a bélrendszer patalyticus szakba kerül. Posztoperatív ileus lehetőségével a legpontosabban elvégzett hasűri beavatkozások után is számolni kell, szövődményes műtétnél pedig előfordulása gyakoribb.
Általánosságban hasüregi műtétek után a bélműködés spontán vagy beöntés, esetleg hashajtás eredményeképp beindul. A tartós atonia, hányás, a bélműködés beindulásának késlekedése erélyes bélmozgatók adását igényli, igyekezni kell beindítani a bélműködést. Ha a beavatkozás eredménytelen, és a kép fizikálisan és radiológiailag bélelzáródásra utal, nem szabad késlekedni a relaparotomiával.

 

3.     Masszív gastrointestinalis vérzések.

Az életet közvetlenül veszélyeztető, igen súlyos kép alakulhat ki a gasztrointestinalis tractusból származó vérzések következtében. Masszív gastrointestinalis vérzésben a beteg rövid idő alatt nagy mennyiségű vért veszít el a tápcsatornájába. Ennek következtében hirtelen jelentkező anaemia és hypovolaemiás sokk alakulhat ki, annak minden következményével. A vérzés oka nagyon sokféle lehet, ezek közül a leggyakoribbak:

  • Gastroduodenalis fekély
  • Nyelőcsővarix
  • Erozív gastritis
  • A vékony és vastagbél elváltozsáa (polyposis, daganat),
  • Egyéb (pl. gyógyszerszedés okozta vérzés).
 
Vérzés fekélyből. A peptikus fekélyek nagy részében észlelhető vérzés. Ez lehet kisebb (occult), de az esetek nagy részében masszív vérzés látható. Masszív vérzés esetén hypovolaemiás sokk tünetei láthatók. A gyomoreredetű vérzés többnyire vérhányással (haematemesis), a duodenalis ulcusé szurokszéklettel (melaena) jár, de ez utóbbiból igen súlyos vérzés esetén haematemesis is származhat. A hányadékban lévő vér jellegzetes, kávéaljszerű a sósavtartalmú gyomorbennék hatására.

 

A belekbe jutó nagyobb mennyiségű vér izgató hatású, hasmenést okoz. A melaena igen jellegzetes szagú és állagú, szurokfekete színű, könnyen felismerhető. Tipikus esetben a vérhányást vagy melaenát szédülés, verejtékezés, collapsus előzi meg.

Masszív gastrointestinalis vérzés esetén az első teendő a vérzés okozta hypovolaemia kezelése. Az adott esettől függő mennyiségű vér adásával az állapot javul annyira, hogy a vérzés eredete tisztázható, és ettől függően a terápiás terv meghatározható. Igen gyakori, hogy a masszív vérzés az alkalmazott kezeléssel nem állítható meg, a beteg sürgős műtétet igényel. Ilyen esetekben is szükséges a sürgős gastroscopia végzése, amivel a vérzésforrás és helye sok esetben meghatározható.
A peptikus fekély masszív vérzései esetén végzett műtéteknél a halálozási arány jelentékeny. Az ilyen műtéten átesett beteg igen intenzív postoperatív kezelést és ápolást igényel.
 
Masszív artériás vérzés esetén a hányadékban a vér friss, vörös, kevés alvadék és emésztett vér tarkítja. Csillapodáskor egyre sötétebbé és kávéaljszerűvé válik.
A masszív vérszékelés többnyire vékonybél- és vastagbél vérzésre utal, ritkábban nyombélfekély tünete.
Masszív vérzés esetén elsődleges a vér pótlása, a hypovolémiás sokk rendezése. Ugyanakkor az acut tennivaló meghatározása, konzervatív vagy sebészeti terápia idejekorán történő megválasztása szempontjából rendkívüli fontosságú a vérzés helyének és okának ismerete, erre a célra egyedül az endoscopos vizsgálat, a sürgősségi (urgens) endoscopia alkalmas. Urgens endoscopia minden acut vérzésnél szükséges, elengedhetetlen. Segítségével kevesebb a tisztázatlan eset, a vérzés helye és jellege pedig segít a sebész döntésében: operálni, vagy nem operálni. Ha az endoscop masszívan vérző opust talál, a beteget minél hamarabb műtőasztalra kell tenni. Erozív gastritisből eredő vérzés sok esetben magától megáll, és nincs szükség műtétre. A sebész számára a legnagyobb probléma a májcirrhosisos beteg nyelőcső varixaból eredő vérzése.
 
 
 
4.      Hasüregi sérülések és vérzések a szabad hasüregbe.

A hasüregi sérülések keletkezhetnek a hasfal sérüléseivel együtt és a hasfal sérülése nélkül, amikor kizárólag a hasüregi szervek károsodnak. A hasat ért erőhatásra sérülhetnek a zsigerek (lép, máj, vese, pancreas), a rekesz, az üreges hasi szervek (gyomor, belek, epehólyag, húgyhólyag), valamint a bélfodor.

Ha a sérülés a hasfalon áthatoló, penetráló sérülésről beszélünk. Ha a sérülés üreges szervbe hatol, a sérülés perforáló.
A különböző sérülések legfontosabb következményei a vérzések, valamint az üreges hasi szervek sérülésekor béltartalom kiürülése a hasüregbe. A bélsérülések súlyos peritonitist eredményeznek, a vérzések sokkos állapotot hoznak létre.
A szabad hasűri vérzés leggyakoribb okai között a trauma az első helyen áll, de más eredete is lehet az életet is veszélyeztethető acut vérzésnek.
Ismeretesek postoperatív vérzések, melyek a hasüregi műtétek során, elégtelen vérzéscsillapítás, lecsúszott lekötés után alakulnak ki.
Ha a hasüreg drénezett, ezen keresztül kiürülő vér hamar jelzi a veszélyt. Nagyobb gond felismerni a zárt hasűri vérzést, melyet sokszor már a kialakult hypovolémia igazol.
Nagyon veszélyes hasűri vérzést eredményezhet a méhen kívüli terhesség. Ilyenkor trauma nélkül, spontán vagy egész kis erőhatásra is bekövetkező méhen kívüli terhesség megszakadása eredményezi a vérzést.
Hasi tumorok szétesését is nagyobb vérzés követheti.
 
 
 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

csánkiné csörghe krisztina - kőtelek,kossuth út 32.

2011.06.05 18:22

csánkiné csörghe krisztina - kőtelek,kossuth út 32.

2011.06.05 18:22